Kormányos Ákos verse

Jens Mattke felvétele

Víz és vér

*

Meg akartalak menteni.
Elkötelezted magad mellettem,
miközben a prognosis, hogy én
tíz év múlva kerekesszékbe kerülök,
hatvanévesen pedig meghalok.
Kellett, hogy megmentselek.
Sokan mondták, hogy nem áll jogomban,
hogy ez a te döntésed,
de én magamra akartam vállalni.
Nem volt jogom.
Nem tudom, hány éve volt,
nem számolom ki, mert
a pontos szám ismerete
aligha tenne hozzá a dolgok állásához,
míg maga a számolás folyamata
csak fájdalommal járna.
Most itt ülök a vécén,
ma délelőtt már negyedszer
csak vér és víz folyik.
Ha akkor tudom, hogy nem húsz évtől mentelek meg,
hanem csak kettőtől, akkor nem akartam volna.
Engedtem volna, hogy te dönts,
hogy magadra vállald teljes emberi szuverenitásodban.
Engedtem volna, hogy fájjon,
hogy ne aludj éjszaka,
hogy aggodalmaskodj.
A húsz évet is veled akartam tölteni,
már csak kettőt kell nélküled.

*

Félek,
és jó lenne valakit megölelni.
Június van, 28 fok.
Hideg van, és fázom.
Nem attól félek, hogy hamarosan meghalok,
nem is attól, hogy hamarosan kiszolgáltatott leszek,
felpuffadt hassal fehéredek el és merevedek meg
az onkológia osztályán.
Hanem attól, hogy éppen most
ebben a percben nincs kit megölelni.

*

Apró koppanásokat hallok az ablak felől.
Szakad a június délután egyórási eső.
Pihekönnyű cseppekkel, alig venni észre,
pedig dézsából öntik.
Ki tudja, percekig vagy órákig tart-e,
hát mint egy kisgyerek, mindent eldobok.
Kiállok az ablakba, egy darabig csak nézem
tágra nyílt szemekkel.
Talán semmit nem szeretek annyira,
mint a záport.
Már úgyis mindegy, hogy bolondnak néznek-e,
ezt a néhány évet már úgy akarom élni,
mintha nem látna senki.
Ledobom a ruháimat,
lemegyek a panel mögötti térre, és
megfürdök a júniusi esőben.
Gondolkodás nélkül
belemártom a testem
a júniusi záporba,
ahogy mindig is kellett volna.

*

Az embernek 60%-a víz.
Vajon mennyire kell dehidratáltnak lennem,
hogy definíció szerint ne legyek ember.
Mi van akkor,
ha csak 40%-om víz.
Esetleg ha 39, vagy épp 41?
Az is számít, hol van?
Ha 60%-om víz,
de nem sejtjeimben, szerveimben,
hanem hasüregemben van?
Össze tudom puzzle-özni a 60%-ot,
kicsit elveszek innen, és kicsit hozzáadok oda.
Kimatekozom, hogy még ember vagyok.
Vajon Istennek hány százaléka víz?
Nem ő költözik ki éppen sejtjeimből,
Vagy költözik át éppen vizesedő hasüregembe?

Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/7–8-as lapszámában.

Kormányos Ákos (1992, Zenta)

Költő, pszichológus.