Petres Csizmadia Gabriella: „Az az érzésem, hogy ma a fél világ idejött találkozni”. Transzkulturális találkozások Pöstényben – a Winter-vakáció

(tanulmány)

A kortárs gyerek- és ifjúsági irodalom befogadói igényekhez való dinamikus alkalmazkodásáról árulkodik, hogy nemcsak az irodalompedagógiai, szövegfeldolgozási stratégiák között nyernek egyre nagyobb teret a digitális eszközök és technológiák,1 hanem a fikciós szövegek is egyre inkább nyitnak a digitalizációs (játék)lehetőségek integrálása felé. A hagyományos olvasási módot kívánó, nyomtatott kiadványok mellett növekvő számban jelennek meg az interaktív könyvek,2 amelyek általában vagy digitális könyvek, vagyis a táblagépeken vagy okostelefonokon futtatható alkalmazástípusok, vagy olyan papíralapú könyvek, amelyek a képi és szöveges elemek kapcsolódása mellett egy szerzői utasítások mentén konstruálódó többletnarratívát hoznak létre, melyet az olvasó kreatív együttműködése kelt életre.3 Nem véletlen, hogy a nem-lineáris olvasói szokásokat preferáló, digitális bennszülött generáció szívesen fordul az észleleti élményeket (is) kínáló interaktív könyvek felé, sőt külön üdvözli az interaktív könyv újabb és újabb alakváltozatait. Tanulmányomban Benyovszky Mánya Ágnes

2021-ben megjelentett Winter-vakáció. Nyári kaland Pöstyénben4 című, sajátos interaktív könyvének transzkulturális sajátosságait vizsgálom meg, amely a papíralapú megjelenést ötvözi a digitalizációval, és QR-kódok révén egy digitálisan beékelt narratívát, vagyis nyomtatott formában érzékelt és digitálisan dekódolható narrációs szintet is felkínál az olvasó számára.

A többféle narrációs szint találkozási pontját egy heterotópiaként5 is értelmezhető, transzkulturális csomópont, Pöstyén fürdőváros képezi, amely a szövegtéren belül sokféle szempontból összekötő kapoccsá, gócponttá, a találkozások helyszínévé érik. Ezek a találkozások látszólag egymáshoz nem illeszkedő elemeket forrasztanak egybe: a szövegtérben kirajzolódó Pöstyén – melynek metonímiájaként „egy funkcionalista építmény, híd és találkozóhely”6, a Kolonnád híd jelenik – transzgenerációs kapocsként összeköti a különböző generációkat (nemcsak a 13 éves Natit, a középkorosztályt képviselő Igorkot, a 60-as  éveiben járó Igor Kovár szállodaigazgatót, a 90-es éveiket taposó Dédit és Böbe nénit rántva egy közös történetbe, hanem a 20. és 21. századbeli pöstyéni eseményeket is egymásra írva), transzkulturális közvetítőként pedig hidat képez a különböző nyelvek és nemzetek képviselői között7 – transzkulturális nyelvi tájképet8 kirajzoló magyar, szlovák, német, cseh, angol, francia, latin feliratok és megszólalások tarkítják az írott és beszélt nyelvi kommunikációt). A kulturális, generációs, nyelvi találkozások azonban túlmutatnak a textuálisan megképződő narratíván, mert a kötetben artikulálódó Pöstyén-arculatba – az interaktív könyvre jellemző vizualitásés játékéhségnek köszönhetően – erősen beleíródnak a városról készült, transzkulturalitás jegyében készült képi reprezentációk, melyek a szövegszerűségen túl  a vizuálisan megjelenített kulturális sokféleség nyomait 9  hordozzák magukon. Sőt, a transzkulturális csomópontról szóló, többszörös narrációs szinten artikulálódó verbális és vizuális narratíva a valóság és fikció találkozásának is lehetőséget kínál. Nézzük részleteiben ezeket a pöstyéni találkozásokat!

Valóság és fikció  találkozása  Pöstyénben

A könyv egyik vitathatatlanul legizgalmasabb vonása a többszörös narrációs szint kialakítása, ami interaktivitásra serkenti, közös játékra ösztönzi az olvasót. A narrációs szintek megtöbbszörözése a kutatási, nyomozási kedvet kívánja felkelteni, és a szintek között kialakult feszültséget a fikciós és referenciális elemek egybefűzése szeretné fokozni. A könyv ugyanis egyszerre tartalmaz egy fiktív pöstyéni kalandtörténetet és számos, Pöstyénről szóló kultúrtörténeti adalékot – a narrációs szintek határmezsgyéjén pedig egy, a fikció és valóság segítségével megrajzolt Pöstény születik meg az olvasó előtt. A fikciós és referenciális elemek azonban nem szálazhatók szét egyszerűen az egyes narrációs szintek elválasztásával, hiszen valóság és fikció rafinált módon már az elsődleges narrációs szinten is indázóan egybefonódik – elég csak a szövegtörzsben dőlttel szedett szómagyarázatokra gondolni. A papíralapon közzétett narráció eleve egy kerettörténetből és több beágyazott narratívából áll, amelyben a kerettörténet – a potenciális célközönség kaland-, akcióés rejtélyfelfedezési vágyát kiszolgálva – egy ifjúsági bűnügyi regény motívumait10 tartalmazva, egy pöstyéni nyaralás közben eltűnt gyűrű utáni nyomozásról szól, a beágyazott szakaszok pedig a nyomozási munkát kísérő terepfelmérések, -megfigyelések és beszélgetések apropóján közzétett, Pöstyénről és főleg a pöstyéni fürdőkultúráról szóló referenciális adatok megosztásának kínálnak teret. Az ismeretterjesztő narratívát integráló fikciót tehát folyamatosan közbeékelések, ekphrásziszszerű11  kultúrtörténeti leírások szakítják meg, amelyek az elsőfokú narratív helyzeten belül egy másodlagos narratív szituációt hoznak létre.12 Mindezt tetézi a digitális térbe csábítás gesztusa, amely a már említett QR-kódok beolvasásával léptet át a harmadlagos narrációs szintre,  amely a fikciós szinten megjelenített, Pöstyénről szóló vagy Pöstyénhez kapcsolódó épületek, emblémák, tárgyak, anekdoták stb. kultúrtörténeti háttérinformációit gyűjtik egy helyre. A narrációs szintek közös pontja, hogy a referenciális Pöstyén-képet kívánják megerősíteni. Ez a szándék olyannyira erős, hogy a legmarkánsabban fikcióhoz kapcsolódó elsőfokú narrációs szint inkább ürügyként szolgál arra, hogy a másodlagos és harmadlagos narrációs szinten minél többféle referenciális adatot megoszthasson a mű a pöstyéni fürdőkultúráról. Az ismeretterjesztő információk a tizenhárom éves alkalmi nyomozó, Nati figyelméért is folyamatosan versengenek, ami még inkább egymásba gabalyítja a valóság és fikció rétegeit, és az egyes narrációs szintek közti kapcsolódási pontokra irányítja a figyelmet. Jó példa erre az első QR-kóddal való találkozás, amely az elsődleges narrációs szinten, cselekményszerűen is megtörténik. A jelenet szereplői ugyanis, dédi és Nati együtt lapozgatják a pöstyéni fürdőről szóló brossúrát, és dédi arra kéri Natit, olvassa be a telefonjával a szövegben elhelyezett QR-kódot:

„Dédi a szobánkba készített fürdőt reklámozó füzetecskében lapoz. (…) Kapd elő a telefonodat, drágám! […] Tedd csak ide, erre a micsodára! – mutat rá egy QR-kódra.

A legenda szerint Pöstyén tulajdonosai, az Erdődy grófok pávákat is tartottak…”13

Az olvasott szöveggel párhuzamosan elhelyezett illusztráción (1. sz. kép) szereplő QRkód részletesen leírja a páva-szimbólum köré épülő eseményeket, mintegy kiegészítve az elsődleges narrációs szinten négy sorba zanzásított információkat (2. sz. kép). A kiemelt szöveghely egyszerre fedezteti fel az olvasóval és az olvasott történet szereplőivel a QR-kód mögötti tartalmakat, metaleptikusan az elsődleges narrációs szövegtérbe lépteti az olvasót,14 a kíváncsiság felébresztése révén közös narrációs szintre helyezi a szereplőket és az olvasót, és a harmadlagos narrációs szint megismerésére csábítja.

Szintén a narrációs szintek találkozására kínál példát, amikor a gyűrűt kereső Nati a dédi holmijai között egy könyvre bukkan: „A mankótörő. Fekete-fehér borító. Még egy cím rajta, kisebb betűkkel: Egy kapitalista önvallomása. Hihetetlen. Most komolyan: a dédin kívül ki olvas ilyen lehetetlen című, színtelen, szagtalan, sűrű sorokban írt könyvet?!”17 Az ironikus megjegyzés ellenére – vagy éppen arra reflektálva – a 29. oldalon található illusztráció az elsődleges narrációs szinten említett fekete-fehér könyvborítón található alak színes változatát tartalmazza (3. sz. kép), az illusztrációba ékelt QR-kód pedig nagyon is érdekes részleteket közöl az említett könyvből. A könyv ezzel azt a választ kínálja a szereplő által feltett kérdésre, hogy a mindenkori olvasó magára vállalja a szubjektív nézőpontból szürkének-unalmasnak minősített szövegrészek elolvasását.

1. sz. kép: Pöstyén szimbóluma15
2. sz. kép: A páva-szimbólum magyarázata16 (Apa Eszter illusztrációja)
3. sz. kép: A mankótörő18 (Apa Eszter illusztrációja)

Vizuális  találkozások  Pöstyénben

A narrációs szintek játékán kívül figyelemre méltó a vizuális elemek transzkulturális jelentésképzése is. A 62 oldalan elmesélt szöveget 62 illusztráció teljesíti ki, vagyis a bal oldalon folyó szöveggel párhuzamosan minden jobb oldalon képi reprezentációt találunk. Azonban ahogy a textuálisan kibomló narratívát többféle narrációs szinten lehet dekódolni, úgy a vizuális narratíva is rétegzett lesz: az elsődleges narrációs szinten körvonalazódó ifjúsági nyomozós történethez Apa Eszter számítógépes grafikával készített illusztrációi kapcsolódnak, a másodlagos és harmadlagos narratív szinten beékelt referenciális adatokhoz pedig az anekdoták elbeszélt idejéből származó plakátés fotólenyomatok kerülnek. Valóság és fikció a vizualitás révén is öszszefonódik, és az idősíkok egymásra vetítésével egy izgalmas, transzkulturális Pöstyén-kollázst hoznak létre, hiszen a megrajzolt, 21. századi Pöstyén-képet a 20. század elején készült Pöstyén-reprezentációk teszik teljessé. A beékelt, referenciális vonatkozású narratívák, valamint a szövegvégi kommentárral kiegészített és többnyire ekphrászisz-szerű leírásokkal is kísért fotók, plakátok a fikciós szinten megképződő elsődleges történet szerves részévé, sőt azok értelmezésének feltételévé és egyben a másik narrációs szintre való átlépés kapujává, közvetítőjévé válnak. A kétféle kifejezésmód itt is számos helyen összekapcsolódik, és egymásra vetítésük révén izgalmas kulturális találkozásokat hoz létre: ilyenek például a pöstyéni fürdőzéshez kapcsolódó emblémák, szimbólumok számítógépes grafikával készített illusztrációi (melyek a fikciós történet középpontjából álló Nati látásmódját közvetítik) és a 20. század eleji plakátés fotóbeli reprezentációi (melyek a referencialitásra történő törekvést nyomatékosítják). A kétféle típusú képi megjelenítés ugyanannak a térnek és tárgyaknak különböző időbeli-kulturális ábrázolása, ami egyszerre összeköt és elválaszt: ezt tapasztaljuk rögtön az első két illusztráción (4. és 5. sz. kép), ahol a 9. oldalon elhelyezett számítógépes grafika a cselekmény központi helyszínének, a Thermia Hotelnek a 21. századi belterét ábrázolja (amiről a berendezés, a térben található digitális eszközök, az ábrázolt szereplők öltözködése árulkodik), a 11. oldalon pedig egy 1912-ből származó, hotel külsejét ábrázoló plakát látható (amelyen korabeli öltözetű alakokat fedezhetünk fel). A két kép ugyanannak az épületnek a kétféle korés kultúrtörténeti ábrázolása, ami a hotel állandóságát, ugyanakkor folyamatos változását hivatott kifejezni, és a köztük feszülő időbeli ugrást a szövegből kibomló narratíva íveli át. A központi helyszín kétféle időbeli és vizuális ábrázolása ezáltal egyszerre vezeti az olvasót a 20. és 21. század eleji Pöstyén világába.

4. sz. kép: A Thermia Hotel 21. századi beltere19 (Apa Eszter illusztrációja)
5. sz. kép: Thermia Hotel – plakát 1912-ből20

Izgalmasak azok a reprezentációk is, amelyeken egy-egy műtárgy különböző narrációs szinten megidézett nyelvi-képi ábrázolásával, a kulturális felfedezési vágy sokarcúságával és a műtárgyak közti kommunikáció sajátos eseteivel találkozunk. Ilyen például a hotel étkezdéjében elhelyezett Mucha-festmény bemutatása,21 a Kursalonban található moraváni Vénusz-szobrocska ábrázolása,22  Winter Lajos szobrának megrajzolása – aminek számítógépes grafikás változatán a fikciós szint elemei és szereplői is megjelennek, vagyis a 20. századi és 21. századi figurák egy képre, egymás mellé kerülnek23 vagy az Irma Fürdő előtti Sisi-szobor megjelenítése24 –, amit Nati le is fotóz, tehát az ekphrászisz révén, számítógépes grafikával és QR-kódon keresztüli fotólenyomattal való rögzítés mellett a fikciós szinten belül is dokumentálásra kerül a szobor. Az egyik legérdekesebb vizuális egymásrafestést Mucha festményének ábrázolása kínálja, amely az elsődleges, másodlagos és harmadlagos narrációs szinten is megtalálható. A 87. oldalon szereplő elsődleges szinten Alfons Mucha Légy üdvözölve, gyógyulás áldott forrása című festményének számítógépes grafikus változata és az azt csodáló Nati arca látható (6. sz. kép). A másodlagos narrációs szinten, a textuálisan kibomló narratívában megismerjük a festmény 2000-ben történt elrablásának az anekdotáját. Az illusztráción elhelyezett QR-kód a harmadlagos narrációs szintre vezetve bemutatja a Mucha-festmény lenyomatát és részletezi a festmény keletkezéstörténetét is (7. sz. kép). A kétféle kor kétféle vizuális tükrözésében ábrázolt festmény izgalmas viszonyban áll egymással – Apa Eszter Mucha-változata a könyvbeli illusztrációs világ stílusához igazított ábrázolás, a nyomokban mangás alakmegformálást követő kifejezésmód reflektálása (óriási szemű, erőteljes mimikájú, tincsekben lobogó hajú figurák), amely apró részleteiben tudatosan, másságát és eltérő funkcióját jelezve eltér a Mucha-festménytől (pl. gyümölcskosár helyett virágkosarat tart a kezében a jobb oldali alak). A grafikán ráadásul az elsődleges narrációs szint középpontjában álló Nati kerül a figyelem fókuszába, sőt hasonlít is a festmény fő figurájára. A festmény és a történet főszereplőjének egymásra vetítése a személyes sorsesemények közti párhuzam lehetőségét is felkínálja, hiszen mindkét lány életében egy rövid időre fontos szerephez jut a pöstyéni fürdő.

Érdemes a 20. század elejéről származó plakátokat és fotókat külön is megvizsgálni, melyek több esetben önmagukban is kulturális találkozásokat ábrázolnak. A 17. oldalon szereplő fotólenyomaton (8. sz. kép) például Pöstyén mint az európai és ázsiai kultúra találkozásának helye figyelhető meg, melyen az európai ruházatot viselő Winter Imre, a pöstyéni fürdő tulajdonosa beszélget az indiai viseletbe öltözött Bhópál navábjának feleségével, bégum Maimunával. A két világ képviselőjét a gyógykezelés iránti vágy köti össze, a pöstyéni fürdő természetes kapcsolódási lehetőséget kínál az egyébként egymás világától távol álló személyek között. A 15. oldalon található fotón (9. sz. kép) a pöstyéni fürdőkultúrához kapcsolódó hagyományos és modern elemek békés egymásmellettiségéről találunk bizonyságot: egy infanterista kocsi (mellyel hagyományosan a betegeket szállították Pöstyénben) mellett egy 20. századi eleji modern automobil parkol, melybe egy európai öltözetbe bújt beteget támogat be egy népviseletbe öltözött személy. A fürdő itt is transzkulturális közvetítőként funkcionál, összekötő kapocs a nagyvilági látogatók és a helyi személyzet között.

6. sz. kép: A Mucha-festményt csodáló Nati25 (Apa Eszter illusztrációja)
7. sz. kép: Egy a Mucha-festményt ábrázoló korabeli képeslap26
8. sz. kép: Kultúrák találkozás Pöstyénben
9. sz. kép: Infanterista kocsi28

Nemzetek  és nyelvek  találkozása  Püstyénben

A transzkulturalizmus elméleti kerete szempontjából Pöstyén a nemzetek és nyelvek kavalkádjaként, találkozási csomópontjaként válik leginkább érdekessé. A pöstyéni fürdő a létrejöttétől fogva rendkívül befogadó a különböző nyelvek és nemzetek irányában: az intézmény életében ez nemcsak a vendégek nemzetközi összetételén (a 21. században játszódó narratívában magyar, szlovák, angol, francia nyelv csendül fel, emellett az angol mint közvetítő nyelv elfedi az ázsiai turisták nemzetiségét), hanem a fürdő országbeli hovatartozásának nemzetiségfelettiségén is artikulálódik. A nemzetek és nyelvek találkozásáról tanúskodik Gvadányi József 1787-ből származó Pöstényi förödés című versének idézése (amelyet dédi szaval el Natinak), amelyben Pöstyén mint a különböző kultúrájú és identitású embereket összefogó gyűjtőhely szerepel: „Mossa rűhét zsidó, szennyét a czigányság,/ Fürödik Tóth, Németh, és Magyar Polgárság.”29

Emellett a történet azt is elárulja, hogy a pöstyéni fürdő a 20. századi történelmi eseményeknek, határmódosításoknak köszönhetően Magyarországhoz, Csehszlovákiához, majd Szlovákiához tartozott, alapítói és a kommunista államosítást megelőző fenntartói az ipolysági illetőségű, magyar zsidó származású Winter Sándor és fiai, a Bécsi Műszaki Egyetemen tanuló Winter Lajos és az Olaszországból hazahívott Winter Imre voltak. A 20. század eleji hagyományos közép-európai polgári gondolkodásmódot képviselő és többnyelvű képzésben részesülő, többféle kultúrát ismerő Winterék számára teljesen természetes volt, hogy a fürdőt határokon és nyelveken átívelően reklámozzák (A mankótörő részletében, Winter Lajos könyvében a szerző maga is kijelenti, hogy a fürdőről szóló reklámanyagot öt nyelven készíttette el), a személyzetet viszont a helyiekből (tótokból, magyarokból, svábokból) válogatják össze. Erről tanúskodik a település többnyelvű megnevezése is. Az 1. QR-kód rögtön a város többnyelvű megnevezésével indítja a szövegfolyamot: a magyarul megnevezett Pöstény kifejezés után zárójelben közzéteszi, hogy „szlovákul Piestany, németül Pistyan és Bad Püschtin”. A többnyelvűség fontosságáról tanúskodik az is, hogy a 11. oldalon megjelenített, Winterék által megrendelt 1912-es fürdőplakáton a településnév magyarul, a többi információ francia nyelven szerepel. Pöstyén geográfiai dekódolása Bécshez mérten, magyarországi városként történik: „Hongrie, 3 h de Vienne”. A 13. oldalon található 1. QR-kódon keresztül ugyanennek a plakátnak a cseh nyelvű változata is elérhető, melyen már a településnév is cseh nyelven szerepel – Píšťany. Találunk példát a magyar–német nyelvű feliratra is, QR-kódon elérhető városi embléma feliratában ez olvasható: Das Symbol des Bades Pöstyén – Pöstény fürdő védjegye. (Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy a QR-kódokon keresztül elérhető összes anyag szlovák nyelven is olvasható, kétnyelvű változatban kerül közzétételre.) A Fürdőszigetről kilépve azonban a városban is folyamatosan többnyelvű feliratokra bukkanunk: a város szívében, a Winter utcában található patikamúzeum homlokzatán magyarul, németül és szlovákul is olvasható a patika neve, Gyógyszertár a Szt. Józsefhez, a régi bútorokon pedig latin nyelvű feliratok szerepelnek.30

Ötletes megoldásnak minősül a kétnyelvű információközlés kétféle narratíván keresztüli közzététele: a patikamúzeum közelében található botlatókő feliratát a törzsszöveg magyarul, a vele párhuzamos oldalon, az illusztráción szlovák nyelven teszi közzé: „Itt élt Schulcz Mária, lánykori nevén Winter, született 1907-ben, deportálva 1945. 1. 5-én, megölve 1945 májusában Bergen-Belsenben.”31 A nyomozástörténet középpontjában szereplő, magyar anyanyelvű Nati szlovákul és angolul is zökkenőmentesen kommunikál, így a többnyelvűséget természetesnek kezelt szövegből nem derül ki világosan, hogy a botlatókő referenciális mása vajon csak egynyelvűen vagy kétnyelvűen szerepel a városban. Az elsődleges narrációs szinten kibontakozó történetben időnként nehéz azonosítani, az egyes szereplők milyen nyelven kommunikálnak, például a fürdőigazgató és a dédi melyik közös nyelvet választja – talán ez nem is releváns számukra, mert a később színre lépő, szlovák nyelvű Igor Kováron keresztül világossá válik az olvasó számára, hogy a magyar és szlovák anyanyelvű szereplők a másik nyelvének ismeretében akadálytalanul megértik egymást. Ez akár hibrid nyelvű kommunikációt is eredményez, amely során Béka (Igor Kovár) szlovákul, Nati magyarul beszél, mégis kijelentik magukról: „egy nyelvet beszélünk, csak másképp.”32 A 21. században játszódó történetben ez a szlovák–magyar nyelvi összekapcsolódás mégis szokatlannak minősül a hotelben, Nati meg is jegyzi: „Az asztalokat rendező pincérek közül többen is felfigyelnek ránk. Gondolom, nem fér a fejükbe, hogy hogyan érthetjük meg egymást, ha nem egy nyelven beszélünk.”33 A közös nyelv keresése mégis megjelenik az elsődleges narrációs szinten is, de hangsúlyosabban preferálja az angolt mint közvetítő nyelvet: a fürdőigzgató angol nyelvű könyvet kölcsönöz Natinak, az ázsiai turistacsoporttal automatikusan angolul kommunikál a főszereplő, sőt a szövegtörzsbe is  beékel egy  magyar fonetikus írásmóddal átírt angol mondatot („Havdujudú?”34). Az idegen nyelvű szövegbetoldás egyébként nem tipikus eljárása a szövegfolyamnak, a többnyelvűség inkább a vizuális narratívába ékelődik be. Az elsődleges narratív szinten körvonalazódó történet inkább csupán jelzi, mintsem idézi az idegen nyelv megszólaltatását, pl.: „Segíthetek? – kérdezi egy férfihang szlovákul.”35 Vagy: „Kezit csókolom – teszi hozzá magyarul, furcsa hangsúllyal.”36 Egyetlen mondatnyi kivételt találunk ez alól: Béka egy latin nyelvű levelet küld Natinak („Surge et ambula!”37), ám ennek is megtaláljuk a magyar nyelvű fordítását (Kellj fel és járj!). A szöveg tehát inkább jelzi, mintsem integrálja a többnyelvűséget a narratívájába.

Összességében elmondható, hogy Benyovszky Mánya Ágnes Winter-vakációja egy igazi interaktív-transzkulturális  kalandtúrára hívja az olvasóját, amelyben különböző narratív szintek, fikciós és referenciális elemek, idősíkok, generációk, nemzetek és nyelvek találkoznak egy szövegtéren belül. A szövegtérben Pöstyén mint kulturális gyűjtőhely funkcionál, és arra csábítja az olvasót, hogy minél többféle szempontból és nyelven próbáljon minél többet megtudni róla.

A képek megtekinthetőek a lap nyomdai változatában, itt.

Bibliográfia

Bauko   János, Névszemiotikai tájkép –  társadalom –  identitás, Hungarológiai Közlemények, 2019/4, 61–80.

Brutovszky Gabriella, Múzeumi mesekönyvek interaktív jellege, Partitúra, 2020/2, 41–50.

Benyovszky Krisztián, Ifikrimik. Változatok a detektívtörténetre a gyermekés ifjúsági irodalomban = Lepipálva. Tanulmányok a krimiről, szerk. Uő, Dunaszerdahely, 2009, Lilium Aurum.

Benyovszky Mánya  Ágnes, Winter-vakáció. Nyári kaland Pöstyénben, illusztrálta Apa Eszter,

Dunaszerdahely, 2021, SIK Polgári Társulás.

Fenyő D. György, Hogyan olvasnak a fiatalok? Gyermeknevelés, 2015/1, 60–73.

Foucault, Michel, Más terekről, ford. Erhardt Miklós, Exindex, 2004. 8. 9. [online]: https://exindex.hu/nem-tema/mas-terekrol-1967/ (Letöltve: 2023. 9. 22.)

Füzi Izabella – Török  Ervin, Bevezetés az epikai szövegek és a narratív film elemzésébe, Szeged, 2006. [online]: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Magyar/58F%FCzi/Vizu%E1lis%20%E9s%20irodalmi%20narr%E1ci%F3%20%28E%29/tankonyv/bibliografia.html (Letöltve: 2023. 9. 3.)

Genette, Gérard, Metalepszis, ford. Z. Varga Zoltán, Pozsony, 2006, Kalligram.

Kappanyos András, Irodalom a digitális közegben, Literatúra, 2003/1, 59–79.

Németh Zoltán, Transzkulturalizmus és bilingvizmus. Elmélet és gyakorlat = Transzkulturalizmus és bilingvizmus az irodalomban, szerk. Németh Zoltán – Roguska, Magdalena, Nyitra, 2018,

Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, 11–18.

Németh-Roguska Magdalena, A transzkulturalizmus. Metodológia és fogalomtörténet = Transzkulturalizmus és bilingvizmus, szerk. Hegedűs  Orsolya – Németh Zoltán – N. Tóth Anikó –

Petres Csizmadia  Gabriella, Nyitra, 2019, Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara, 11–19.

Milián-Bogyai Réka Orsolya, Az ekphraszisz fikciói. Elméleti, történeti és diszciplináris átrendeződések az ekphraszisz teoretikus diszkurzusaiban, doktori értekezés, Szeged, 2009, Szegedi Tudományegyetem, Irodalomtudományi Doktori Program. [online]: http://doktori.bibl.u-szeged.hu/986/1/orsi_disszertacio.oldalszamokkal.pdf (Letöltve: 2023. 8. 28.)

Presinszky Károly, Hogyan festenek nyelvi tájképeink? (Adatközlői vélekedések a vizuális nyelvhasználatról Szlovákiában) = Nyelvi tájkép, nyelvi sokszínűség. Nyelvhasználat, nyelvi tájkép és gazdasági élet. I. kötet, szerk. Tódor  Erika Mária. Kolozsvár, 2018, Scientia, 71–82.

Varga Emőke, Az interaktív könyv. Teóriák és példák, Budapest, 2019, L’Harmattan. https://www.book.winterstory.eu/