Varga Imre versei

Képek: szepiroktarsasaga.hu, Mandy kerr

Üzenet a múltba.
Csak a vágy

életed megmarad
elosztva magadat
mert aki elindul
végül is ott marad

elhagyott táj fölött
a hold fényes lakat
őrzi még ami ott
lim-lom rongy és kacat

bár többid elveszett
másnak így megmaradt
akkor is eléred
hogyha most nem haladsz

az aki onnan él
a részek csalétke
akinek vágya csak
övé az egésze

innen most bent a táj
egész lett mert minden
noha más mint a vágy
csak a vágy más nincsen

Álom, 1983.02.26

Víz alatt. A víz alatt.
Szabadon suhant el odafönt
a hold s utána nyomban a nap.
Víz alatt. A víz alatt.
Disznóbőr-vértben, fekete bőrnadrágban
víz alatt. Vízirózsa-levél árnyékban
zsákmányt leső csuka vagy.
A víz alatt. Sötét piócák bögyörői.
Úszkálnak, nyüzsögnek a pici tóban.
Piros tűzoltó-pumpa karja a parton
föl-le, föl-le nyiszorog végtelenül.
Fent az ég fenyérén rángó nadályok.
Apadó vízszint. Odafentről
szemerkél tarkómra hűvösen az álom.

Minden álomba tér

süt a nap rám és arcom
álomba csobban álomra kattan
délben a nagymutató
és a harangszó is álomba lobog
villamosom álomba fordul csikorogva
álomba robajlik be a busz
álomba siklik visongva a lejtő
álomba kaptat zihálva az út
tudatunk alatt csattog el
dúlt arcokkal a metró
(csonka verssorok a rongyolt ég
alá kimerednek)
álomba hull le a pohár
a madár föl álomba száll
álomig nyújtózik a testem
álomig terjed a város az ország
álomig lát el a szem
a jó is csak álmodja rosszát
s magamat én is azt hiszem
indulok mezítláb üvegcserépen
az álomig haza jutni el
álomban bőrömből tűket szögeket
tépkedek reménytelen
a szög és tű fém-szőröm újra nő
álmomban így szeretkezem
álmomban álmodom hogy álmomban
álmodom amikor éppen álmomban álmodom
a végső álom már láthatatlanul parány
a végső álom fényes végtelen
engedj fölébrednem önmagamra
az egyre istenem

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/10-es lapszámában.

Varga Imre (1950, Kisgyarmat)

Költő, műfordító, szerkesztő.