Csehy Zoltán versei

Fotó:pinkbutterfly, Bázis.me

CLAUDE VIVIER SZAGA

„a szecesszióéhoz közel álló esztétikáról
van szó – a nehéz parfümök esztétikájáról”
(Ligeti György Claude Vivier zenéjéről)

Mély, vájár zene ez: átjut a Nagy Falon.
Titkos rajzolatot sejtet a kottalap.
Mindent szétmaszatol, elken a hangerő,
s képpé válni esélye sincs.

Minden hang utazó: otthonos és nomád,
s hangszertestidegen képzetek őre is.
Hangfürtöt szüretelsz, fortyog a kádi must,
s hordószámra igér aszút.

Tömbök sziklanehéz súlya alatt a gyík
surran járatain, s nyalja a víz a kő
zuzmós oldalait. Túl sok a semmiség!
S nem gyártasz hierarchiát.

Méghogy parfümös ez! Templomi szag vegyül
és pálló avaré, sőt balinéz kedély!
Tükrös zongorafaktúra reped meg: egy
torzult arc vigyorog felénk!

Lágy asztfaltba ragadt lábnyomokat lelek
félkész útjaidon. S látom a tested is.
Párizs fényeiben készül a gyilkosod,
harmincnégy se vagy, és kinyír.

Vér- és testszag, amit nem nyom a parfüm el.
„Soft-stockhauseni” ez? És ha az is, mi baj?
Félsz, és ez gyönyörű. Érzed, ahogy betör
élő testbe a hullaszag.

HATTYÚK TAVA

Mért hallgatnak a bölcs ornitológusok?
Nincs rendszertan, ahol lenne szilárd helyed?
Mért nemzett a kegyes képzelet egy ilyen
hímhattyú-populációt?

Egy atlasz se mutat szebb anatómiát!
Csőröd sincs. Kiagyalt álca-madárkodás!
Torzít, görcsöl a már állati őserő,
s megszépíti az emberit.

Játéknak hazudott intim erőszak ez.
Mindenhez zene kell. Hősies és mohó.
Benned lágy zene szól, s rejtve marad: kemény
hattyúcsontban a csontvelő.

RÖGTÖNZÉS
EGY INTERJÚ MARGÓJÁRA

Rékmányos hasadék langy zsiradékait
kínálgatja a gyors, gyári futószalag.
Párnás alfeleket tol be a képbe, és
tornáztatja a nyelveket.

Ő is nyal. Neki kell. Élete zátonyon!
Add hozzá: beteg is. Irgalom atyja, óvd!
Mézzé válik a szar nyelve hegyén, amíg
szondázgat, s a valag poszog!

Őt meg nem vehetik: váteszi ősegó!
Már-már klasszikus és ír, amit ír: arany.
Felmentést kap. Ugyan mért magyarázza túl?
Öntörvénye a védjegye.

Nyalj hát, nyalj, ha akarsz, nyald el az életed!
Önvédelmi nyalás. Ártani úgy se tud.
Szaglasz már magad is? Szaglik a létezés!
Pluto alfele ült pofán.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/7-8-as lapszámában

Csehy Zoltán  (1973, Pozsony)

Költő, műfordító, egyetemi oktató (Comenius Egyetem).