Bartalos Tóth Iveta tárcanovellája

Jens Mattke felvétele

ALZSBETKA

Csak mi nem lehettünk többek

Elindulok haza, hátranézek, itt vagy-e te is. Mögöttem csak az üresség, a fényesre kopott macskaköves járdán a lépteid fájdalmas hiánya kopog a nyomomban.

A ház előtti virágoskert még ilyenkor ősszel is tökéletesen gondozott. Ebben a közösségben, ahol csak tanárok laknak, sosincs helye hibának. A járda gondosan felsepert. Az ablakok tiszták. A lépcsőház frissen felmosott. Nincs gyom. Mennyit vitáztál nyaranta a Palo bácsival, hogy ne irtsa olyan megszállottan a gyermekláncfüvet, hiszen az gyógynövény, ráadásul annyira gyönyörű, ahogy a zöld fűben sárgállik. Nem értette. Ez gyom Lenka, gyom, ismételgette, és éles szerszámát a földbe szúrva gyökerestül tépte ki az összeset. Dühös voltál, apa pedig ideges, amiért a kollégákkal vitázol. Még majd hozzátok be a feszültséget a kollektívába is, holmi gyomok miatt, mondta, gondosan ügyelve arra, hogy a szomszédok ne hallják, viták nálunk is vannak. Valójában azonban sosem voltak. Apa odahaza is iskolaigazgató maradt. Olyankor mi ketten biciklire ültünk és kitekertünk a városból. A Vág partján sárga virágkoszorút fontunk. Órákig ültünk a vízparton, távol a túlszabályozott életünktől, ahol nemcsak a vadvirágok, de mi ketten is gyomok voltunk a tökéletesre nyírt zöld pázsitban.

Belépek az ajtón, a lakás sötét és üres. Van arra fizikai magyarázat, hogy a táskám ilyenkor nehezebb, mint egyébként? A szennyest a mosógépbe, a magányomat a díványra teszem. Ott elférsz, mondom neki, dagadhatsz kedvedre. Ezt is teszi mindig, ha kéthetente hazajövünk, vasárnap délután alig fér be a táskámba, mikor visszapakolom. Elhúzom a függönyt, a nappali ablakában kipusztult a fehér orchidea is. Ő volt az utolsó a tizennégyből. Most már felesleges arra emlékeztetnem aput, hogy a virágoknak csak víz és fény kell az élethez, semmi más. Egyik is, másik is, kérdezné sértetten. Egyik is, másik is, ismételném utána. Ne gúnyolódj, figyelmeztetne, persze halkan, nehogy, …tudod, szomszédok, tudod, mindenki kolléga és beosztott. Én is mindig tudom, egy szó nélkül megyek be olyankor a szobámba.

A szomszédból furulyaszó hallatszik át. Martina néni egyedül él, vénlány, tenném hozzá, de ilyet sem illik mondani. Meg hát a falnak is füle van, tudjuk. Zenetanár, egész délután különórákat ad. A módosabb családok gyerekei heti kétszer zongoraleckéket vesznek nála, a maradéknak, a lelkeseknek meg ott a furulya. Szeretem a zongorát, nem annyira őszinte a hamis hangokkal, mint a fúvós hangszerek. A furulya most is élesen felsikít, Martina néni hirtelen ujjujjujozni kezd, jobb kezével unottan üti a ritmust az asztalon, az üveg kávéspohár minden ütésnél berezonál, a hamis hangok hallatán az agyam fájdalmasan felsajog a tarkóm bal oldalán. Martina néni higgadt marad, a különórákért kapott pénzből júliusban két hétig Bibionéban nyaral, most is biztosan erre gondol. Egyedül utazik, egérszürke ceruzaszoknyák helyett élénk rózsaszín ruhát visel, alatta neonszín bikinivel. A fejére szalmakalapot tesz, rajta színes szalag és művirág. Este a bárban férfiakkal flörtöl, éjjel a szobában olyan hangos, amilyen egy efféle házban sosem lehet egy vénlány, akarom mondani, egy egyedülálló nő.

A Vág felől érkező hűvös szél belekap az udvari ruhaszárítón lengedező ruhákba. A színes csipeszeket szín szerint szedték párba, biztosan a matektanár teregetett.

Mindenkinek nyoma van ebben a házban, csak mi nem lehettünk többek egy barna fém postaládára felírt kétszer öt centis családnévnél. Te is teljesen eltűntél, az utolsó
virágod is meghalt, az illatodat sem érzem már idehaza. Apa a kedvenc öblítődet sem engedi megvenni, pazarlás, mondja, a ruha tiszta legyen, ne illatos, teszi hozzá. Tiszta. Makulátlan. Gondosan vasalt. Feltűnés nélküli. Láthatatlanná tévő, tenném hozzá én, de már nem teszem.

A szekrényedhez futok, ott még talán, a ruháidban, …üresen mered rám mély barna szemeivel a szekrényed, ahogy kinyitom az ajtaját. Innen is eltűntél, mindent kidobott.

Anyu, kérlek, gyere haza! Kísérthetsz, ahogyan a normális szellemek szoktak, nem fogok félni tőled! Legyél a nyomomban idehaza is, feküdj mellém az ágyamba, kis kifli, nagy kifli leszünk, összehúzom magam, ígérem! A piros bőrkötésű Marína-kötetet is leverheted a könyvespolcról a nappaliban, és addig gyakorlod ezt, amíg a kedvenc részednél nyílik majd ki mindig. Apa talpát is megcsiklandozhatod, mikor a dohányzóasztalon a nagyi hímzett terítőjére pakolja a negyvenhatos lábait. Vagy dühösen rá is csaphatsz, nem kell finomkodni, ha nincsen tisztelet! Csak gyere haza, ne feküdj ott mozdulatlanul abban a rohadt sírban!

Ruhában aludtam el. Már felnőtt vagy, de még mindig figyelmeztetnem kell téged, hogy öltözz át, hallom a hangod, sup, sup, vedd fel a pizsamádat! Felnőtt vagyok, és te még mindig azt mondod nekem, hogy sup, sup, kérdezem nevetve, egy pillanatra megörülök, hogy újra itt vagy, de te nem válaszolsz, becsukod a szobám ajtaját. Utánad futok, de sehol sem látlak. A konyhai széken apa hanyagul ledobott kabátját találom. A szobája ajtaja zárva. A mikró neonzöld digitális órája fél tizenegyet mutat. A szomszédban Martina néni szexfilmet néz a tévében, amikor a színészek hangosan felnyögnek, lehalkítja a tévét, és nagyot kortyol a pezsgőjéből. A magányom mint egy kelt tészta, túlfolyt a kanapén. A konyhaasztalon egy zacskóban mákos kifli, mellette csokis puding fehér tejszínhabbal a tetején.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/7-8-as lapszámában

Bartalos Tóth Iveta (1980, Dunaszerdahely)

A pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott. Mészáros Krisztinával 2018-ban jelent meg az „Anyább” anyák című közös könyvük, melynek 2020-ban elkészült a szlovák fordítása is. 2020 őszén jelent meg az Élet lejárt szavatossággal című novelláskötete, amely harminc, a szorongás témáját feldolgozó történet gyűjteménye. Néhány évig a Vasárnap Lélek magazin egyik szerzőjeként is írt, civil munkája mellett pedig a Mert nőnek lenni jó közösség társalapítója és egyik főszervezője. Legutóbbi könyve a 2024-ben megjelent, rövidprózákat tartalmazó Helé, amely könyvért a szerző 2025-ben Madách-nívódíjban részesült. Családjával együtt Nyárasdon él.