Vida Gergely: Cilinder nélkül (vers)

Alagi Mihály felvétele

Láttam dolgos harmincasokat,
akik élre vágott pázsittal meg kicentizett
térkőplaccokkal zárták karanténba magukat.
Láttam zörgő betonkeverőt, befúló fűnyírót,
s láttam rituális autómosást ház előtt.

Láttam türelemmel tenyésztett
apokalipszist családi fészekben.
Hőbörgésben mosakodó arcokat.
Tárgyakat láttam kizuhanni
szabályosnak hitt mondatokból
és eltűnni a nagy büdös semmiben.

Láttam legyet levesben, sörben kalimpálni,
szétkenődve foltos légycsapón,
és láttam, ahogy metálzöld döglegyek
rajzanak ki őzgida útszéli teteméből.

Szégyent…, azt mennyit láttam!
Láttam rossz ritmusú nyelésben,
láttam lebegő mondatvégen,
hosszú családfák DNS-térképén,
láttam letagadott fájdalomban.
Iskolaszínpadon láttam a szégyent
oroszlánnak öltözve. Beírva
ellenőrzőbe, s az első csók hányszor
kielemzett röntgenképén. Láttam
tekintetem kerülő tekinteteket,
megvonagló szemhunyást,
pupillák nedves sivatagát.

És láttam élőben haláltusát.
De láttam egyszer haláltusát
vajúdáshoz hasonlítani.
Láttam fiúval vajúdó anyát,
kozmoszt intenzíven –

mégis, milyen lenne a szemem?

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/9-es lapszámában.

Vida Gergely (1973, Komárom)

Költő, irodalomkritikus.