Ṣādeq Hedāyat novelláinak magyar fordításához

„Évszázadokon át a költészet volt az a terület, amelyen a perzsák a világirodalom kincsestárát örökértékű alkotásokkal gazdagították. A próza mindvégig másodlagos szerepet játszott s inkább a történetírás és a tudomány eszköze volt.”1 Nyugati hatásra azonban a XX. század elején lassan megindult az újperzsa próza kialakulása is. Ebben úttörő szerepet játszottak Moḥammad-ʿAli Jamālzāda2 és Ṣādeq Hedāyat novellái.

Jamālzāda az első világháború alatt írta nagy hatású elbeszéléseit, melyekből hatot Egyszer volt, hol nem volt címmel Berlinben publikált. Ez a kötet tekinthető az első modern perzsa novellákat tartalmazó gyűjteménynek, amely újító jellegével, a novella műfaj formai és tartalmi követelményeinek megfogalmazásával döntően meghatározta a későbbi perzsa írónemzedék tevékenységét. Hatása megmutatkozik többek közt az újperzsa próza legnagyobb alakjaként számon tartott Ṣādeq Hedāyat novellisztikáján is.
Hedāyat 1903. február 17-én született Teheránban, előkelő hivatalnokcsaládban. Felmenői leginkább katonai és politikai vezetők voltak, ám egy jelentős XIX. századi költő is akadt köztük, Reżā-qolī Khan Hedāyat.

A perzsa és arab kultúrában nevelkedett író tanulmányait szülőföldjén kezdte meg, majd 1926-ban állami ösztöndíjjal Európába utazott. Egy évet Belgiumban, majd egyet Párizsban töltött az előkelő St. Louis francia misszionárius iskolában. Reimsban két félévig (1929), Besançonban egy évig (1929–1930) tanult. Figyelmét ekkor leginkább az európai irodalom kötötte le, Kafka, Dosztojevszkij és Poe munkásságát tanulmányozta. Nagy hatást gyakorolt rá Rilke halál iránti rajongása, olyannyira, hogy 1927-ben megírta saját tudományos munkáját a halál témájáról (Marg). Franciaországi és belgiumi tartózkodása alatt születtek meg első elbeszélései is, a Halál, a Madlen, az Élő a sírban, A francia hadifogoly és a Hádzsi Morád, valamint történelmi drámája, a Parvin, Sasan lánya.

Tanulmányai befejezése előtt visszatért Teheránba, ahol kiadta első novelláskötetét Élő a sírban címmel. Közben a Rezā Pahlavī sah3 önkényuralma alatt szenvedő országban szervezte a „Négyek Társasága” (Rab’eh) elnevezésű irodalmi kört, melynek tagjai a kor kiemelkedő egyéniségei voltak: Mojtabā Minovī filológus, BozorgʻAlavī író és Mas’ud Farzad költő. Mindannyian haladó gondolkodású emberek voltak, a tradicionalizmussal szembeni lázadásuk leginkább publicisztikai és tudományos munkásságukban mutatkozik meg.

1936-ban a diktatórikus rendszer intézkedései miatt Hedāyat Bombaybe utazott. Itt jelent meg limitált kiadásban A vak bagoly című novellája. „A világirodalmilag is jelentős mű egy teljesen magára maradt ember testi-szellemi felbomlását mutatja be több síkú, groteszk-valóságos ábrázolásban, ahol a vízió, a konkrét valóság és az igazi valóság szinte kibogozhatatlanul összefonódik.”4
Hedāyat indiai tartózkodása alatt elsajátította az ősi iráni nyelvet, melyet Teheránba visszatérve pehlevi irodalmi művek fordításával mélyített el. Néhány évig nem publikált, majd 1939-ben csatlakozott a „Zeneirodához” és a szervezet folyóiratát, a Majelleh-ye Musiqit szerkesztette. A negyvenes évek elején azonban, amikor a Szövetségesek megszállták Iránt, a szervezetet és folyóiratát megszüntették. Ezek után az iráni-szovjet társasághoz csatlakozott, és ennek lapjában, valamint a Soḵan című folyóiratban jelentek meg írásai.

1946-ban részt vett az első iráni írókongresszuson, melynek az volt a célja, hogy elősegítse „a második világháború után kibontakozó demokratikus életet” és „harcoljon az új irodalom kialakulásáért”.5 Irán háború utáni belpolitikai helyzete viszont nem kedvezett a kulturális megmozdulásoknak. Az országot a demokratikus és reakciós erők közti harc erősödése kötötte le.
Hedāyat ekkoriban szakított a radikális értelmiséggel, aminek következményeként emigránsként tekintettek rá, „nyárspolgárnak” nevezték, munkásságát pedig „fekete irodalomnak” bélyegezték meg. Elhagyatottsága, félelme és szociális elszigetelődése depresszióhoz vezetett, melyet országának és lakóinak jövőjével szembeni kilátástalan helyzete tovább fokozott. A demokratikus mozgalmak leverése után Mohammad Rezā Pahlavī sah diktatúrája elől Párizsba menekült. A franciák azonban nem fogadták szívesen. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az író 1951-ben öngyilkosságot követett el.

Hedāyatot napjainkban az iráni és európai kultúra egyik leghaladóbb modernista írójaként tartják számon, aki morális és intellektuális szinten egyaránt magasra jutott, és aki össze tudta egyeztetni az újat a régivel, csakúgy, mint a perzsiait és az európait, ami csak kevés iráninak sikerült.6 Munkássága alatt rendkívüli érdeklődést tanúsított a szociális és etikai kérdések iránt, és mindegyik írása egy-egy központi téma köré szerveződött.7 Az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején készült írásai főként az igazság, bizalom, változás és determinizmus kérdéseit járják körül.8 Különös hangsúlyt kap prózájában a nők helyzetének bemutatása is az iránihoz hasonló, férfiuralmú, tradicionális társadalmakban.9
Homa Katouzian10 monográfiájában négy csoportba sorolja Hedāyat műveit: romantikus-nacionalista, kritikus-realista, szatírák és pszicho-fikciók. Az elsőbe többek között történelmi drámáját, a Parvint és a Mongol árnyék című novellát helyezi. Ezek az írások szerinte pánperzsa ideológiából táplálkoznak, egy olyan kultúrából, amely az I. világháborút követően kezdte el érdekelni az iráni modernista elit köreit.11

A második, kritikus-realista csoportba az író kimagasló műveit sorolja, például az Alaviyeh asszonyt. Ezek az alkotások többnyire szatirikusak és ironikusak, az alsó középosztály tradicionális életmódjáról és hiedelemvilágáról számolnak be, előítélettől mentesen. Jellemző rájuk az elátkozottság-tudat, a babona, mely örömmel, szomorúsággal, képmutatással és alkalmanként bűnözői viselkedéssel párosul bennük.12

A harmadik kategóriába a rendkívüli hatású szatirikus írások tartoznak. Legjelentősebb köztük a Hádzsi Aga című regény, mely az író leghosszabb szatírája a második világháború korabeli politikai berendezkedésről.

A negyedik csoportba Katouzian azokat az alkotásokat helyezi, melyekben ötvöződik a pszichológia, az ontológia és a metafizika. A kifejezést az 1970-es évek közepén alkotta meg Hedāyat munkásságának különleges műfajára.13 Ezek az alkotások biztosítják leginkább az író világirodalomban elfoglalt helyét. Ide tartoznak többek között A vak bagoly, az Élve eltemetve, a Három csepp vér, A kóbor kutya, a Bábu a függöny mögött és a Sötétkamra című elbeszélések.14
Hedāyat itt közölt két novellája, az Örvény és a Karom 1932-ben jelent meg Iránban. A két novellát a Sze qátre khún (Három csepp vér) című novelláskötetében publikálta. E kötete összesen tizenegy novellát tartalmaz.

A Három csepp vér című novelláskötet Hedāyat korai modernista irodalmi kísérleteinek nyomait viseli magán, a novellákban erős a pszichológiai fikció (psycho-fiction) hatása. Mindezek mellett  a Hedāyat által Európában megismert francia szimbolizmus és szürrealizmus elemei és technikái is számos helyen érzékelhetőek. A stílus szempontjából Hedāyat korai alkotásairól van szó, de mindkét novella már érett alkotás és egyben szándékoltan egyszerű és kifejező stílusban íródott. A két novella jó mintapéldája Hedāyat egyszerű és világos nyelvezetet használó, olykor expresszív stílusának.

Kosztrabszky Réka – Ondrejcsák Eszter
(lektorálta és kiegészítette: dr. Sárközy Miklós)

1 Bodrogligeti András: Utószó. In Hedaját, Szadek: Az élet vize. Budapest, 1959, Európa Könyvkiadó. 87.
2 Az iráni neveket ebben a szövegben meghagytuk perzsa írásmód szerint, míg a novellákban (a szerző nevének kivételével) a magyaros átírás mellett döntöttünk. – A szerk.
3 Rezā Pahlavī uralkodó (1925–1941) diktatórikus eszközökkel igyekezett országát a modernizáció útján elindítani. Fasisztabarátsága miatt azonban 1941. augusztus 25-én a szovjet kormány csapatai megtámadták Irán északi tartományait, miközben a brit csapatok Irán déli tartományaiba vonultak be. A sah 1941. szeptember 16-án lemondott fia, Mohammad Rezā Pahlavī (1941–1979) javára.
4 Simon Róbert (vál. és jegyz. írta): Mai perzsa elbeszélők. Budapest, 1973, Európa. 284. Ezt az elbeszélést a XX. század legjelentősebb alkotásai között tartja számon a világirodalom, egyben ez a legtöbbet fordított modern iráni műalkotás is.
5 Bodrogligeti: i. m. 89.
6 Katouzian, Homa: Sadeq Hedayat: His Life and Works. In Hedayat, Sadeq: Three Drops of Blood. London, 2008, Oneworld Classics. http://www.almaclassics.com/excerpts/threedrops.pdf .
7 Hedayat, Sadeq: The foremost short story writer of Iran. Iranian Chamber Society. http://www.iranchamber.com/literature/shedayat/sadeq_hedayat.php.
8 Uo.
9 Uo.
10 Katouzian: i. m.
11 Uo.
12 Uo.
13 Uo.
14 A Bábu a függöny mögött (Ārūszak post-e pārde) 1933-ban jelent meg a Fényes árnyék című novelláskötetben. A Sötétkamra (Tarīkkhane) 1942-ben A kóbor kutya című novelláskötetben.