Öllős Edit versei
Recept
kinyílhat még akárhány csenevész bimbó
elhervad még akárhány meggondolatlan szó
az oroszlán ébersége szieszta idején is
maradandó aztán ez az átoknak is érezhető
végzet mint örökkévaló kérészélet meg egy
kis türelem egy kis hazárdjáték egy kis
semmittevés mint a legnagyobb ajándék
Isten is kinevethetne de nem teszi hát csak
várni lehet végső ítéletére nincs mást tenni
addig is a muszáj-bátorság a legfontosabb
anélkül a katarzis eleve elmarad
Objektíven
csak ne rímelődne kényszeresen versem
csak lenne néha szellősebb a verem
csak ne csapkodnám jogtalanul tenyerem
úgyis mindig kevesebb az ép palánta mint
az elvetett mag több lehetne ami kimaradhat
a kifelé figyelés is legyen hát joggal érezve
kordában tartottnak úgyis adott a csöbör és
vödör örök helyzete gyakran előzménytelenül is
belepottyanok gödrökbe hogy aztán kikászálódás
ürügyén ítéleteimet tovább rakosgathassam néha
beláthassam hogy örökké úton vagyok soha meg nem
érkezem itt-ott még jól is esik hadakoznom
csatabárdokat el nem temetnem a legjobb mégis ha
megteszi szótlannak-rezzenéstelennek lennem
Zsoli
stresszteleníteni szándékolt köznapok
ragacsos-csirizes képmutató ünnepek mikor
csak szólóban örülhetnék hogy másról szólnak
már a szenvedélyek meggyőzőek lehetnek a jó
kedélyek de amit fel úgysem rúghatunk abban
percenként meg mégse botoljunk úgyis
van ami bevált van ami csiszolandó van ami
pálfordulásért lehetne manifesztáló
(csak nyugodtnak maradni éri meg
a lavinaomlás úgyis bekövetkezik ha
az éles nyelvek fullánkjai a csípős
paprikát mézzel is elegyítik)
Áhítat
mikor életre kelni látszik az elfelejtettnek
hitt soha néven nem nevezett befolyásolhatatlannak
kikiáltott dimenzió ahol az összes vélt vagy valós
kétségből alig pár szóra bírható ahol az utak csak
az első felületes pillantásra vezetnek zsákutcába
ahol épp a légüresnek tűnő terek hoznak mozgásba
mikor egyszeriben-rendszeresen vagy csak szokásosan
igazzá válnak elkallódottnak hitt jegyzetek érvénybe
lépnek régen lejárt szerződések éleslövészetet
kezdeményeznek elkopott zsebkések izzani kezdenek
kiéletlen menekvési kényszerek pedig most sem egeket
rengető ami esetleg feltűnő a múlt idő most sem
használható teljes joggal a feltételes mód most is
megalkudott örök érvényű kódokkal meglehet eddig
megújulni is csak akkor lehetett ha semmi feltűnően
új nem volt a Nap alatt ha a hajszálak milliméter
töredéknyi csusszanásai a mikroszkóp alatt maradtak
ha egy-egy váratlan toldalék lett a feltépett sebekre
ragasztott ki nem érdemelt szeretetnyakék ha a görcsös-
kitartó önostorozás állítólagos semmiségeken lovaglás
lett a legbeszorultabb fék eddig feltámadni is csak
akkor lehetett ha a halál újra és újra elmaradt elég
volt arra ügyelni hogy képlékennyé ne váljanak
a győzelmek el ne maradjanak szikrányi sikerélmények
a bevégeztetett krisztusi kor után is összhangba hozhatók
legyenek önös és önzetlen feltételek mert ami tényleg
látszik az velünk csak dominózik ami szemmel nem látható
az mikroszkóp nélkül sem változó
(csak pusztulnának végre az önámító keservek csak
tudni lehetne végre melyik irányba tartanak a világégések
meg az elhantolva is kapálózó sérelmek)