Fellinger Károly versei

Ugrató
 
Nagyborsai
Borcsa borsát
emlegeti
a fél ország.
 
Hallottam már
rég felőle,
egész Jóka
tüsszög tőle.

*
Bolondgombát
szednek Gombán,
száll az ének
körbe-körbe,
 
nagypéntekre
eljut a hír
majd Csallóköz-
csütörtökbe.
 
Szedik ám, de
vaskalapban,
büszkeségtől
keblük duzzad.
 
A vasorrú-
bába közben,
gombáiért
könnyet hullat.
*
Híres-neves
Boldogfán,
égig érő
kis fűzfán,
levél súgja,
zengi ág,
fán lakik a
boldogság.
 
Nem is egy, de
falka, nyáj,
brekegi a
békaszáj:
 
– Irgum-burgum
elég ebből,
kitúrnak még
a helyemből!
 
Fuss!
 
 
Bújócska
 
Eltűnt a nap,
messze szállott,
elfeledte
a világot.
 
Míg a jónép
ázott-fázott.
esőcseppből
szőtt kabátot.
 

Kánikula
 
Nagy a hőség
valóban,
fürdik a nap
a tóban.
– Ahol dünnyög,
ahol trónol,
kifolyik a
víz a tóból.
 

Füllentő
 
Azt kérdi a
szamár tőled,
mit eszik a
varázsszőnyeg?
 
Mitől repül,
hogyan szárnyal,
gondja van a
zab árával?
 
Nem áll be a
szamár szája,
kispajtásom,
figyelj rája!
 
 
Bánatos
 
Bánatos
a gólya,
nincs sütni-
valója.
 
– Finom liszthez,
szól a molnár,
gyermekem,
 
szitakötő
szitáját hozd
el nekem.