Lapis József: Irodalom és varázs IV. / Egyszarvú
Hasamhoz ér a rét fakózöldje, fertőz, mint a csöndes gyerekkor. Belémbotlik egy kölyökcsermely, sunyít és szeret, dörgölőzni nem mer. Patám lerázza magáról a színeket. Megszédül miattam az égbolt. Ölébe fekszem a rögnek, pupillámra...