Orcsik Roland: Irodalom és átverés 3. / Légypapír
Wilhelm-dalocska
valaki kint hagyta a gereblyét
a patkányfogó csattant
A kemény krimi nyomában
Bánki Éva A bűn nyelvét megtanulni című kötetéről Bánki Éva tanulmánykötetéről nehéz lenne a hiánypótló szó használata nélkül írnom. Noha nem teljesen előzmények nélkül való (gondoljunk csak a szerző által is többször említett Benyovszky...
Izsó Zita: Irodalom és tér 3. / A változás nehézségei
Jó volt hallgatni,
elhelyezkedni a közös
csendben,
mint egy kád vízben, ami a
piszkot ugyan nem...
„Jobb, ha mégis súlya van”
Markó Béla és Részegh Botond Passiójáték című kötetéről A 2015-ös Ünnepi Könyvhétre jelent meg a csíkszeredai Bookart kiadó gondozásában Markó Béla és Részegh Botond közös kötete, a Passiójáték, amely kötet kettős vállalkozás és mégis egy...
Nagy Hajnal Csilla: Irodalom és lomtalanítás 3.
„Erre most nincs időm.”
Színleled az idegességet, és
tulajdonképpen
egy könnyed mozdulattal
visszaadod nekem a
kötelet.Terék Anna: Irodalom és egy tüzes gombostű a fejben 3.
Áll a levegő a porban,
mintha csak az tartaná meg
térd fölött a nyarat.Orcsik Roland: Irodalom és átverés 2. / hajnal három hány
a szél elől a hajó oldalához
amikor belépsz majd a
tudom, majd most is elém jössz
reggelente futni jársz, késő őszigIzsó Zita: Irodalom és tér 2. / Vendégség
Minden reggel, miután elmegyek,
elválasztod a gyereket a melledtől,
kihúzod a falból a háztartási gépeket,
elhallgatsz, felhangosítod a zenét.
„Mi mindannyian Don Quijoték vagyunk”
A Nézőművészeti Kft. és a Szkéné Színház Don Quijote című előadásáról. Budapest, 2015. június 7. Rába Roland rendezésében és Parti Nagy Lajos közreműködésével mutatták be idén áprilisban Cervantes ikonikus figurájának történetét. A csaknem...
Nagy Hajnal Csilla: Irodalom és lomtalanítás 2.
Ma sem szöktünk el Kubába.
Pedig mindketten tudjuk, az ilyesmit
csakis szombaton lehet.
De már este nyolc múlt, és négy óra
nem tudja elnyelni a köztünk
keletkezett távot.Terék Anna: Irodalom és egy tüzes gombostű a fejben 2.
Érzi? Egyre sűrűbben
esnek a cseppek,
még egy kicsi,
és felszakad az ég.
Ott már mintha nyílna is, uram,
lóg a lába az esőnek,
a városra lép mindjárt.
