Rosa Basurto fotója valószínűleg Trieszt a tengerparton sétálnánk egy utolsó őszi napon fényeket fotóznánk vagy villanypóznákat én szigorúan fekete-fehérben te a sárgáidat keresnéd és mindketten a vörösre fáradt leveleket...
félned nem kell már sohasem, mert úgyis megmaradsz majd a képzelt és valós féknyomokban, és most ez a fontos, hogy az által vagyunk, hogy lábnyomunk igazol. ne félj, holnaptól már nem lesz több rohanás, mert bőven elég azt játszanunk, hogy...
…amerikát akarták idézni, rézfúvósok és az államokhoz kötődő események újságkivágatai lógtak mindenfelől, cigarettamárkák poszterei borították a csupaszon maradt falrészeket, és a legjellegzetesebb városok neveit viselő kiégetett terítők...
beköltöztünk. összebújva vártuk a tavaszt hogy elkezdhessük az átalakítást. néha kimentem és elhánytam a havat a téglával kirakott járdáról. ilyenkor odaköszöntem a szomszédoknak akik kíváncsi szemmel leskelődtek az ablakokból. amikor bementem...
Bella István emlékére Hallgatni kéne, mint egy csepp eső, cseresznyemag vagy egy madártojás. Hallgatni kéne felfelé, legalább egyszer meghallani egy elhagyott fészek, egy fa...
követjük a keréknyomokat, mintha nem tudnánk, sehol sincs szabad hely. de mégis, hogy tudatosnak tűnjön az elkeseredett lihegés, ahogy szárnyakat álmodik magának a tüdő, és hogy tudatosnak tűnjön minden könyörtelen fennakadás a járdaszegély és...
A sarkokba szőtt pókhálókba ragadt tetemeket egy férfi bámulta, időnként átszaladt az egyik sarokból a másikba, egy rozoga széket húzva maga után, hogy arra állva közelebbről tudja nézni őket. Leheletétől úgy remegtek nyughellyé lett...
Házat építettünk a folyó túloldalára, távol a várostól. A hatalmas ablakon kinézve a fűzfák folyosóján át lelátni a folyóra. A szétszedett móló helye ma is látszik, ott gyengébben nő a nád. A házban alig férünk el. Az ágy szinte...
Hommage à John Cage 4’33[1] [1] John Cage 1952-ben írta meg a 4’33...
óvatosan kell most lopóznunk, mert még vannak akik hisznek a kijárási tilalom örökkévalóságában, a mondatok közé feszített hallgatás tudatosságában és a macskák eleganciájában. pedig az ujjak mozgása, a lábak rándulása, ízületek...
Az öregasszony egy balra eső fotelben ült, és onnan szemlélte köréje gyűlt múltját, a rágcsáló lakta vackokat. A szobában alig lehetett mozdulni: a dobozhegyek, a papírkazlak és a különféle kacatok zsúfoltságában úgy éreztem, hogy a levegő...
az ablakon át egy mézeskalácsházra látni. a banya minden reggel körbejárja az épületet. amikor hátat fordít, lefényképezem. a képet elküldöm ferinek. feri sokáig nézegeti, nem ismeri fel a banyát. megírom neki. erre visszaír, hogy hagyjam a...