Hevesi Judit: Irodalom és hazugság I. / Várakozás

Rosa Basurto fotója

 

 

 

valószínűleg Trieszt

a tengerparton sétálnánk

egy utolsó őszi napon

fényeket fotóznánk vagy villanypóznákat

én szigorúan fekete-fehérben

te a sárgáidat keresnéd

és mindketten a vörösre fáradt leveleket

 

te Triesztben vagy éppen mással

én legszívesebben Szarajevóban

várnám valakivel

a telet vagy őt magát

aki nem jön

pedig maga szedi az elsárgult leveleket

tán még az esőt is maga szárítja fel

*

távozó kedves

csak ma ne menj messzire

és én holnap gyorsabban engedlek el

egyszer majd az maradsz a fejemben

akiről idő előtt lemondtam

akihez nem voltam elég türelmes

 

*

taníts meg uram

jól hazudni

másra való legyen a beszéd

ne erre a búcsúra

meg akarom tanulni tőled

hogyan kell mindennek ellenállni

hogy holnaptól könnyű legyek újra

mint a tegnapi szél

 

 

 

Hevesi Judit költő, fordító 1990-ben született Hódmezővásárhelyen. Budapesten él, a Corvina Kiadó munkatársa. Első kötete Hálátlanok búcsúja címmel jelent meg a Magvető kiadónál.