André Ferenc: Irodalom és rohanás 2. / Buszhiány után (a felhők is ellenünk)

óvatosan kell most lopóznunk,

mert még vannak akik hisznek

a kijárási tilalom örökkévalóságában,

a mondatok közé feszített hallgatás

tudatosságában és a macskák

eleganciájában.

pedig az ujjak mozgása, a lábak rándulása,

ízületek, izomrostok lendülése,

és a hús is önmagában csak megszokás,

cserélhető, és a szív eseményhorizontján

túlról nem jutnak már

ki se a leghalkabb, se a leghangosabb

dobbanások, de ennek nem tulajdonítunk

semmiféle jelentőséget.

lépteink kiszámítottak, fő az óvatosság

és olvad a bőrünk, úgy préseli magából ki

a verejtéket, mint kéretlen halottait

a föld, mi pedig kérlelhetetlenül

beleizzadunk ebbe a nyirkos hőségbe,

míg lecsapódik minden lehelet.

cipődben tengerek, halak, korallok,

hajóroncsok és vízbefúltak,

az alattomos cseppek

végigcsorognak minden bőrfelületen,

mert már a felhők is ellenünk játszanak,

úgyhogy csak rohanás van,

meg nem érkezett buszok után.