Baranyovics Borisz Szerjozska szuflé című kötetéről

Szalay Zoltán írása / Vendégkritika
Nyelvbutik – Ami első pillantásra szembetűnik Baranyovics Borisz Szerjozska szuflé című kötetén, hogy a könyvet kezünkbe véve a szerző személyéről a nevén kívül tulajdonképpen semmilyen kiegészítő információt nem kapunk.

Az AB-ART Kiadó Start könyvek című sorozatán belül elsőkötetes szerzők könyvei jelennek meg 1994 óta, nem egy, azóta neves szerzővé avanzsált fiatal indult ezen a sorozaton belül (többek között Polgár Anikó, Németh Zoltán, Mizser Attila). A Szerjozska szuflé a sorozat 17. darabja, Baranyovics Borisz hat ciklusba sorolt, kereken ötven versét tartalmazza. Bár a szerzőről első nekifutásra nem sokat tudhatunk meg, a figyelmes olvasónak elég belelapoznia a könyvbe, hogy tájékozódjon a költő stílusa és világképe felől. Így is zavaró lehet azonban, hogy az olvasó például nem világosíttatik fel, miért éppen úgy néz ki a könyv borítója, ahogy kinéz. A szellemes ötlet (Zselinsky Miroslav munkája) lényege, hogy egy különféle színű, butikokat hirdető cégtáblákból kirakott portrét láthatunk a borítón. Nem véletlenül: Baranyovics Borisz a szűken vett irodalmon kívül zenével is foglalkozik, egy Butik nevű rap-csapatban, s ezért lehet, hogy a könyv első ciklusa is a Butik címet kapta. Ez a „butik” pedig formák és színek tárházaként értendő elsősorban, meglehetősen nagy választékú, több különféle ízlés és stílus elegyét kínáló bazárként. A szerző jelszava tehát, amit a borító hangsúlyoz, a sokszínűség és a változatosság. A „butik” metaforája persze további értelmezhetőségi lehetőségeket is nyújt, például a forma előtérbe helyezésére enged következtetni, de egy másik oldalról közelítve a kérdéshez akár a fogyasztói társadalom jelképeként is felfogható, ami a kötet verseiben jelentős szerepet kap.

A Szerjozska szuflé nem kényszeríthető a „rapköltészet” kétes skatulyájába még akkor sem, ha Baranyovics Borisz többnyire tartja magát a rapper szerepéhez, szigorúan alanyi költészete nem kerüli meg azokat a témákat, amelyek ezt a műfajt különösen érdeklik, tehát gyakori a szociális tematika és a fogyasztói társadalom éles bírálata, mindazonáltal a szerző nem szűkíti le mondanivalóját a tiszta társadalomkritikára, ez a tematika tulajdonképpen csak ürügyül szolgál a költői világ kibontakoztatásához. Már a nyitó vers („a tudás ellentéte nem a tudatlanság, hanem a megtévesztés és a csalás”) első sora előrevetíti a szerző célkitűzését, azaz, hogy a mélyére nézzen a „társadalmi problémáknak”: „Mi jut neked, Közép-Európa?” Az „odamondogatós” hozzáállás jellemző a kötet többi hasonló elven alapuló versére is, s amellett, hogy tulajdonképpen ezek alkotják a kötet kisebbik részét (az ötvenből csak öt-hét sorolható ebbe a kategóriába), mégis, mintha első pillantásra ezek lennének a legfajsúlyosabbak, valószínűleg éles, durva és határozott hangjuk, illetve a kötet belső felépítésén belül elfoglalt szerepük (ezek a nyitják és zárják a gyűjteményt) miatt. A szerző nyitott szemléletéről tanúskodik azonban, hogy nem teszi kizárólagossá ezt a fölényes rapperhangot, hanem a nyelv és az élet egészen más területeire is elkalandozik. Olykor egészen romantikus színezetű sorokat is találhatunk (Röppenésed, Pipacs, Lecsó), sokkal jellegzetesebb azonban a népies ele-mek jelenléte egyes költeményekben. Több magyaros verselésű, népdalszerű szöveget is besorolt a kötetbe a szerző, melyekben a felező nyolcas ütem monotóniáját kiválóan ellensúlyozza a közvetlen, játékos szöveg, különösen a Derűt borút váltogatva című versben (14. o.): „Ha megunnám, tovább állnék, / Perui nőt cirógatnék, / A méhébe visszaszállnék, / Vízben úszva kiabálnék. / Bálnák hátán csendben ülnék, / Árvák száján sikolthatnék, / Derűt borút váltogatva / Le-rogynék a Duna partra.” A verset csak a helyesírási hibák zavarják meg, ami meglehetősen zavaró tényező az egész kötetben, visszatérő jelenség például a „mond” második személyű felszólító módjának különösen bántó hibája, de szembetűnő a tartalomjegyzék következetlensége is, mivel egyes verscímek más formában szerepelnek a könyv lapjain, mint a tartalomjegyzékben (Modernság/ Modernség; Szerjozska szuflé/Szerjoska szuflé; Néha hazudok/Néha hazudik). Persze ez esetben elsősorban szerkesztői figyelmetlenségről kell beszélnünk.

A népies vonulat mellett a másik érdekesség, ami feltűnhet a Szerjozska szuflét olvasva, hogy a szerző az irodalmi hagyományt is játékba hozza, ismét csak elrugaszkodva a rapköltészet egysíkúságától. Nem egy helyen például érdekes módon Tóth Árpád hatása érvényesül Baranyovics Borisz költői világában, ahogy olykor impresszionista képek villannak fel, majd tűnnek tova a sorok között. A nagyvárosi magány nyomorúságát és a természetes tisztaság iránti vágyakozást olykor a vulgarizmus álcája mögé bújva ábrázolja a szerző, máshol azonban egészen lakonikus és letisztult szövegen keresztül. Az említett Tóth Árpád-i vonal a legélesebben a Hétfő reggel című opusban mutatható ki, amely tulajdonképpen a Meddő órán parafrázisa, érdemes teljes terjedelmében idézni: „Joghurtital / Érzés kihal. // Bokán takony, / Magam vagyok. / Nagyon. // Érzés kihal / Joghurtital.” Baranyovics provokatív, de vulgarizmusa inkább irónia, s talán nem tévedünk nagyot, ha megállapítjuk, hogy ebben a versben valóban eredeti módon követi a kortárs költészet hagyományértelmezésének irányát. Máshol is találhatunk azonban utalást Tóth Árpádra: „Az éket meg egyre nagyobb kalapáccsal ütik az emberi lelkek közé.” (25. o.). Ez a sor tovább árnyalja a szociális érzékenységet, az apró szőke csillagok (22. o.) című versben ezzel szemben a nyelvi stílus idézi a híres nyugatos költőt, még ha kissé naivan és korszerűtlenül is: „Megismerem / a hirtelen / pirkanó / csacska / pőreséget, // ha a pára / éget, / száraz garat / fáradt szavak…” (A „pirkanó” nem az egyetlen egyedi hangzású szó Baranyovics Borisz költészetében, máshelyütt is megfigyelhetőek sajátos, népies kifejezések, melyek érdekes távlatokat adhatnak a szövegeknek.)

A nagyvárosi élet és a népiesség nyelvi konfliktusa sajátos melankóliával hatja át a kötet verseinek jelentős részét: a természet, az „éganya” szomjazása, az emberi pillantások szürkesége, a komor aszfaltvilág gyakran nyomott hangulatot teremt. Ezt az életérzést kiválóan szemlélteti a V.Ü.É.D.M.A. című vers utolsó két sora: „Mint egy fáradt, forró metróvagon, / amikor pihenni tér szemlesütve.” (47. o.) Ezt a fajta szövegvilágot ellensúlyozandó a kötet utolsó, Módszer című ciklusa szinte kizárólag a nyelvi játékokra épülő alkotásokat tartalmaz. Ezekben a versekben a formára helyeződik a hangsúly, néha szinte már szélsőséges arányban, ahogy a Tikkelés című egysorosban: „A Titicaca tavi tektitek taktikai titoknokának tikkasztó titkai.” (51. o.) Az őrült szójátékok és végtelen alliterációhalmozások háttérbe szorítják a korábban domináló gondolati lényeget, a formai tobzódás leginkább csak a ritmikai követelményeket kívánja kielégíteni, azaz ezek a versek valószínűleg rappelve a leghatásosabbak. A „szellemi telítettség” és a formai igényesség A sakál sikított (58. o.) című versben találnak a legeredményesebben egymásra, mely egyrészt igazi rapszövegként is működhet, másrészt egyesíti magában Baranyovics Borisz alakulóban levő költői nyelvének főbb sajátosságait, a mértékkel adagolt vulgarizmust, az egzotikus népiességet és a nagyvárosi elidegenedettséget: „A kis szarrágó királyokról is megvan a véleményem,  / Akik mind P-re tépnek mellettem, / Mert a pergettyüllőtől csak megremeg az életed, / Mint a csillagszóró, / Mint a pilla Zorro, / Szikrázik, majd elizzik a csillámkóró.” Egészében véve azonban a vulgarizmus nem jellemzi alapvetően a szövegeket, ahogy azt mondjuk egy rappertől elvárhatnánk, tulajdonképpen elhanyagolható mennyiségben fordul elő. Kiemel-hetjük még azonban, hogy jellegzetes a versek vizuális hangsúlyozása, amely a középre zárt sorigazítás révén válik szembetűnővé.

Egészében véve a kötetet a legtalálóbban talán azzal a szóval lehetne jellemezni, amelyet a szerző a Modernság című versben használ: trendetlenség (9. o.). A Szerjozska szuflé már bizarr címével is jelzi ezt a lázadó, minden irányzattal szembehelyezkedő álláspontot, amely ezt a szellemes ötletekből és kritikus hozzáállásból építkező, formálódó költészetet meghatározza. Nem csak raprajongók élvezhetik. (AB-ART, Pozsony, 2007)