Fellinger Károly: Főműsoridőben; Bárka; Magány; Imádság; Léleknyi; Bocsánat; Anyám; Matematika; Rezervátum (versek)

Főműsoridőben
(Csáth Géza emlékére)

Sírodon égő
mécses,
lángja kitakarva,
mint a gyilkosok arca,
mint egy
kilátszó nemi szerv
a valóságshow-ban.

Bárka

Ma János apai nagynénje arról
mesélt, hogy álmában az éjszaka meg-
látogatta házát János csontsovány
sógora, aki már vagy egy hónapja
fekszik nagybetegen a nagyszombati
kórházban, erre János, mint aki csak
falra festi a szabadságot, tudta,
ez nem lehet véletlen, hisz sógorának
fia, éppen az apjától jövet, azt
mondta,  atyja álmában otthon járt, meg
valamelyik közeli rokonuknál,
de sehogyse bír visszaemlékezni
a nő tekintetére.

Magány

Összegyűrt vászonlepedő a jövő
János ágyában, aki érthetően
elhallgatja az éjszakát, aminek
csillagai a fényükkel hizlalják
a  sötétséget, ami alig bír meg-
mozdulni, vagy egyedül felöltözni,
akárcsak János apja, ha eljön a
reggel, hogy kinézzen abból a nagy más-
napos  fejéből, s első dolga legyen
kiszakadni a hús-vér valóságból,
amire nem volt lehetősége az
éjszaka, hiszen az álom lenyírta
végzete lakkozott körmeit, miként
Juli, kinek a hiányát, mint a rút
sertés húgyhólyagját, kitölti János,
ahogy a száműzött a büntetését.

Imádság

Most aztán valóban helyben vagyunk,
halálos titkunk kinyíló ejtő-
ernyő, ahogy kiugrunk a remény
repülőgépéből, aminek most
miért is lenne úticélja, pont,
mint mondanivalója a versnek,
amit az igazság képtelen be-
magolni, így kitalál helyette
egy másikat, amit már nem lehet
az égvilágon senkire sem rá-
erőszakolni, csak a csendre, ki-
nek az ég ura a csendestársa,
kinek a nevét bűn a szánkra
venni, az Isten mentsen meg ettől.

Léleknyi

Mint akinek küldetéstudata van,
kockacukor nagyságú szeletekre
vágod a cukorrépát, inkább mégis
maradjunk csak a takarmányrépánál,
a vers gól, a próza kihagyott helyzet,
a vers büntető, a próza a kapus
bravúrja, semmiképp a szerencséje,
az már-már olyan sorsszerűtlen volna.

Bocsánat

December van, úgy este fél hat, apám
azon mond, vajon miért kellett ma oly
hamar felébrednem, így felkeltettem
őt is, pedig ilyenkor reggel fele
a legjobb az alvás, a jó álmokról
nem is beszélve, én persze nem értem,
miért nem tűnik fel neki, hogy nincsen
pizsamában, hogy valójában este
van, és nadrág van rajta meg pulóver,
majd hirtelen felidézem, amikor
még egészséges volt, s nem nekem kellett
felöltöztetni, ráadni a zoknit,
de levetkőznie, mosakodnia
már akkor irtó nehezére esett.

Anyám

ónos eső helyett ólmos esőt mond,
mikor aztán kijavítom szegényt, nem
sértődik meg, ellenben megesküszik,
hogy az ónos esőnek kell, hogy igen-
is köze legyen az ólomhoz, hisz ez
nyilvánvaló, szemenszedett hazugság
volna az ellenkezője, minthogyha
szíven találná egy pisztoly golyója,
ráadásul pont, amikor átlátszó,
akár az ablaküveg, mit az imént
tisztított vízzel és újságpapírral,
kapott hát szidást érte eleget, hisz
az egyetlen magyar napilapunk még
egészen friss volt, bele se olvastam.

Matematika

Ma Isten annyira hűvös, akárcsak
halott sógorom a ravatalozó
ódon fagyasztójában a temetés
előtti napon, január elsején,
amikor még a holtaknak is boldog
új esztendőt kívánnak titokban a
hozzátartozók, akik babonából
nem engedik kiseperni az össze-
gyűlt szemetet a ravatalozóból,
hol ketyeg az óra, szótagolja a
csöndet, de az idő, amíg az óra
elkészült, engemet most az érdekel
csupán, minthogyha ennyi lenne annyi.

Rezervátum

Az ördög falakat fest, de olyan
falakat, melyeken eleve ott
található János, kezében a
pince kulcsával, aminek aztán
régen nincs ajtaja, lelopta a
világosság, persze csak éjszaka,
amikor a remény, akár a gyom,
kinő a megrepedt betonjárda
réseiből, míg a hit megcsípi,
mint a fagy Juli arcát templomba
menet, attól tartva, még lekési
az éjféli szentmise kezdetét.
Akárhogy vesszük, a nyugalomnak
bizony három szeme van ilyenkor,
az egyik közülük maga a száj.