Fellinger Károly: Mikor; János; Söralátét (versek)

Mikor

Jánosra rájött az ötperc, a csempék
vonzották, csakis azok, amiket nem
lehet látni, amiket eltakar a
hűtő, a gáztűzhely, a konyhabútor,
azokat szerette volna, ha kell, hát
fogkefével dörzsölni, tisztogatni,
a többit akkor lássa, amikor a
háta közepét, majd nekidőlve az
ajtófélfának vakaródzni kezdett,
akár a megfáradt, aggastyán apja,
aztán eltolva a hűtőt, a kopott
gáztűzhelyet, meglátta, hogy mögöttük
bizony nem is lett kicsempézve a fal.

János

élvezkedik, első szerelmét látja
a vonaton, most próbálja Julit ki-
verni a fejéből. Ismeretlen vak
férfi áll kettőjük között, mindketten
azt bámulják, persze úgy mozogva, hogy
ne tudjanak egymás szemébe nézni,
aztán elfordulnak, mint zárban a kulcs,
aztán attól rettegnek, nehogy ugyan-
azon a vonatállomáson kelljen majd
kiszállniuk. János egy megállóval
hamarabb végez. Mégis elment a leg-
utolsó busz, ami Julihoz még ma
hazavihette volna a jelenbe.

Söralátét

A tökéletes vers olyan,
mint a legjobb kávé,
amit csak egyszer sikerül
megrendelned,

amivel leöntöd az abroszt,
még mielőtt beleihattál volna,
s kimoshatatlan
nyomot hagy.