Ayhan Gökhan: Andrássy út; Gyerekkor-ország (versek)

Andrássy út

Izsó Zitának

A délutánt ma teljesen másképp tette le
elém az idő. Az Andrássy úton megismétlődött

a délután, visszafelé jöttem, a felhő sávján innen
hagytam el a délutánt, majd az Andrássy úton

visszafelé a felhő sávján innen a kávéházak és minden
ugyanolyan, mint egy időtévesztett másolat, újra

ismételt helyszíneken jártam, ma teljesen másképp
tett le engem a délután elé az idő, valamilyen tévedés

ez is, mint a gyerekkor vége, idegen kézfej arca figyelt
türelmesen, ismételj meg a délutánból, mutatta,

mint visszafelé a kávéházak és minden, a sávján félrecsúszott
felhő is másolat, mitől értett félre.

Gyerekkor-ország

Hogy a múlt felé közeledünk, vagy
a múlt közelít felénk, bizonytalan
a következő országhatáron kívül.
Határtalan a felejtés, mint a szabad
éjszaka. Az előző várost fagyott

erkélyekkel hagytuk el, s mint egy
önmaga sértett hibáiból kigyógyult
felhő az otthontalan figyelem felett, úgy
döbbenek rá, hogy itt van, ami rég elmúlt,
mert a gyerekkor

csak másol, törölni képtelen.