Molnár T. Eszter: Irodalom és evolúció IV. / Irodalom és a női agy

Marko Slavkovic felvétele

Tudom, mi kell neked, szépfiú! Dugni akarsz. Nem kell pirulni! Azt akarom én is! Károly a farzsebébe nyúlt, előhúzta a zsebkendőjét, és megtörölte a homlokát. A nő apró volt, fonnyadt, mint egy mazsola. Valamit még utána kiáltott, de azt már elnyomta a villamos robaja. Károly arra gondolt, ez a nő nem akarhatja ugyanazt, amit a kuncsaftjai. Neki a létfenntartás, az ügyfeleinek a rekreáció a célja, a kettejüket összehozó aktus viszont elsősorban a prokreációt szolgálja. Károly megtorpant. Ez a lényegi eltérés a világirodalom hajtómotorja, mondta lelkesült hangon egy sárga fedelű szemeteskukának, aztán friss léptekkel újra elindult, és hamarosan befordult az utcasarkon. Úgy döntött, ezzel a felütéssel fogja kezdeni a nagydoktori értekezését.

Károly két évtizede volt a Kísérleti Irodalomtudományi Tanszék adjunktusa. Ennyi idő alatt a kollégáit már kinevezték docenssé, akit pedig mégsem, az átképezte magát szobafestőnek vagy dadusnak. Egykori szerelme, Ilona is otthagyta a kutatást, ő írói karrierbe kezdett. Nőként könnyen érvényesült, sorra adta ki az olvasmányos könyveket. Károly nem irigyelte Ilona sikerét. Próbálta megfejteni.

Belépett az épületbe, a portásfülkénél megállt, és elkérte a nagyelőadó kulcsát. Húsos arcán folyékony ragasztóként csillogott a veríték. Mély levegőt vett, és elindult a lépcsőn felfelé. Élete legfontosabb kísérletére készült. Károlyt nemcsak a kollégái cukkolták, a tanszékvezetője is évente figyelmeztette, hogy ha továbbra sem publikál, nem fogja meghosszabbítani a szerződését. De már nem kellett sokáig türelmet gyakorolnia. Károly nagy lélegzetvételű kísérletei húsz évvel az indításuk után lassan beértek. Nem ő volt az egyetlen, aki rekombináns technikával próbálkozott az irodalomtudományban, de ő alkalmazott először humán neurológiai szexmozaikot a férfi és női irodalom definiálására. A technika már régen ismert volt, azonban korábban csak ecetmuslicákban és darazsakban keverték össze a hím és női egyedekből származó ős-idegsejteket, hogy az így kapott hibrid agyban vizsgálják az ivari magatartás szabályozását. Az áttörést az Oviedói Egyezmény és az emberi embrió klónozását tiltó törvények hatályon kívül helyezése után a braunschweigi Gernot Wolf munkája hozta el, aki emberi szexmozaikokban vizsgálta a korai motoros képességek fejlődését, és szoros összefüggéseket állított fel a nők gyengébb parkolási képessége és egyes ingerületátvivő anyagok termelődési szintje között. Wolf munkája komoly vitákat kavart szakmai körökben, egyes részeredményeit megcáfolták, másokat megerősítettek, végül visszavonták tagságát a Leopoldinában. Ennek ellenére a közvélemény a férfi felsőbbrendűség tudományos megalapozójaként tisztelte, és a világ legnevesebb egyetemeire hívták vendégelőadónak.

Károly tudta, hogy az ő sikere is csak egy karnyújtásnyira van. Most érte el a kritikus kort az első kísérleti csoportja. Tizennyolc évesen a prózához még kissé tapasztalatlanok voltak, de évek óta gyakorolták a különböző versformákat, és a jó fülűek csillogó disztichonokkal gyönyörködtettek. Károly nem érte be a kivattázott középszerben tenyésző fotelköltőkkel. Ügyelt rá, hogy a kísérleti alanyok szociális és intellektuális háttere kellően széles skálán mozogjon, valamint hogy kivétel nélkül nehéz gyerekkoruk és még nehezebb ifjúkoruk legyen, így a verseik lassan költészetté értek.

Az előadó ajtaja előtt megpihent. Ismét elővette a zsebkendőjét, felitatta az izzadságot a homlokáról és a nyakáról, ujjaival hátrafésülte gyérülő haját. A csukott ajtó mögül morajlás hallatszott. Mind itt vannak, gondolta Károly. Ez volt a nap. A kollégái el sem jutottak volna idáig, ők megelégedtek volna a részeredményekkel. Károly az elmúlt időszakban beazonosította a történetmesélésért felelős agykérgi területeket, a gyerekversek írására hajlamosító idegpályákat, sőt úgy tűnt, kulcsa van a jelzőhalmozáshoz és a kínrímekhez is. Megállapította, hogy mindkét nem ugyanolyan mértékben képes képzavarok írására, és hogy anyakomplexus már egészen alacsony mértékben férfi agyban is létrejöhet. Annak bizonyítására, hogy a ponyvákat a nők írják, még várnia kellett néhány évet, amíg az alanyok elérik a prózaírásra ideális kort. Viszont volt még egy elengedhetetlen faktor, amit eddig nem tudott elég alaposan megvizsgálni a költészetükben: a személyesség. Feltételezte, hogy a férfi lírája az anya, a női a szerelem témakörében vált át magánbeszédbe, de ez egyelőre csak elmélet volt, mert a mozaikok nem írtak a szerelemről.

Lenyomta a kilincset, belépett a terembe, és jó reggelt kívánt. Százötven udvariasan érdeklődő arc fordult felé. Mind fehér, egyetemi pólót viseltek, hajuk rövidre vágva simult a fejükre. Megjelenésük is a protokoll része volt, a tanárok így kevésbé különböztették meg a fiúkat és a lányokat. A levegőt máris vágni lehetett, pedig a nap még el sem érte az ablaktáblákat. Károly erős késztetést érzett, hogy ismét megtörölje a homlokát, de végül csak a gallérját igazította meg. Megköszörülte a torkát. A mai szeminárium témája a szerelmi líra, fogott bele végül. Arra fogom kérni magukat, hogy összpontosítsanak egy szeretett vagy vágyott lényre, annak fájó hiányára, elérhetetlenségére, esetleg magára a beteljesült szerelemre, annak ürességére, elmúlására, a megcsalatás vagy az elhagyottság felett érzett haragra, illetve bánatra. Károly hatásszünetet tartott, végigpillantott az előtte sorakozó üres arcokon. Ha ezzel megvannak, írjanak verset a témában. A forma szabadon választott, a rendelkezésre álló idő negyvenöt perc.

Károly leült. A hallgatók papírt vettek maguk elé, ceruzát hegyeztek, köhécseltek. A második sor szélén valaki almába harapott. Később vakaródzás hallatszott, majd halk kuncogás. Sorban előkerültek a kulacsok és diszkrét zörgéssel nyíltak a szőlőcukros zacskók. Húsz perc telt el. Senki sem írt. Károly kezében remegett a zsebkendő. Van valami problémájuk a feladattal, kérdezte végül. A százötven arc ártatlanul fordult felé. Legyen szíves, magyarázza el, mit értsünk hiány alatt, szólalt meg az egyikük.

Aznap este Károly ismét megváltoztatta a készülő értekezése címét. A női agy bosszúja: a humán neurológiai szexmozaikok alkalmatlanok szerelmi líra írására, gépelte be, majd hosszan nézte a hűvösen villódzó monitort.

Molnár T. Eszter (Budapest, 1976)

Író, biológus. Legutóbbi regénye: Teréz, vagy a test emlékezete (Prae Kiadó, 2019).