N. Tóth Anikó: Viszonyulok. Tanárnő kérem

N. Tóth Anikó: Viszonyulok. Tanárnő kérem

Lytovchenko Volodymyr felvétele

 

Elnyerni a diákok bizalmát. Roppant egyszerű. Van a mosolyomnak egy kifejezetten erre a célra kifejlesztett
változata, amit az óra meghatározott pontjain alkalmazok. Figyelmességet, kedvességet, jóindulatot olvasnak ki belőle, és – mivel remekül játszom – nem veszik észre: mindez mű. A megnyerő mosoly mellett a bizalomszerzés másik bevált eszköze a mérce megfelelő szintre (magamnak bevallottan nem túl magasra) állítása magyarázat és számonkérés esetén, ami módfelett kényelmes és hálás dolog. Ráadásul szívesen letérek a tananyag sugárútjáról a kamaszproblémák kanyargós ösvényeire. És már spanolunk is. Megszerezni a kollégák bizalmát. Ugyancsak nem túl megerőltető feladat. Van a mosolyomnak egy kifejezetten erre a célra kidolgozott válfaja, amit a folyosói találkozások és a tanáriban töltött szünetek, illetve iskolai rendezvények bizonyos pillanataiban vetek be. Udvariasságként, empátiaként, nyitottságként értelmezik, holott mindezt csak nagyszerűen imitálom.Megdicsérek egy színben megfelelően hangolt öltözéket. Egy szemlátomást alaposan elszúrt hajvágást. Felkacagok a faviccen. Kekszet kínálok. Kézbesítek egy küldeményt a titkárságról. Megosztok egy iskolai konfliktusoldási tapasztalatot. Meghallgatok egy párkapcsolativálság-kezelési eljárást. A diákok elejtett megállapításaira hivatkozva elismerően nyilatkozom a korántsem innovatív tanítási stílusról. Nagyra becsülöm a tanulmányiverseny-sikert eredményező fáradságos felkészítő munkát. Átadok egy kellemetlen üzenetet egy szülőtől. Érdeklődöm a családtagok hogyléte iránt. Harmadszorra is úgy teszek, mintha először hallanám az aprólékos beszámolót az élelmiszerárak előnytelen alakulásáról. Kávékortyolás közben lehalkított hangon óvatosan bíráló megjegyzést teszek a legutóbbi értekezlet hosszára. Az azonos szakos kolléga szakmai hiányosságaira. És már bratyizunk is. Beférkőzni az igazgató bizalmába – Ez már kihívás a javából! ugyanakkor a legkevésbé sem ördöngösség. Precízen kimunkált mosoly nélkül persze nem érdemes belevágni. Lelkiismeretes gyakorlás végeztével a tükör biztat: az arc elrendezése tökéletes. Szolgálatkészséget jelez a szájsarkak megfelelő emelkedése, lojalitást fejez ki a nagy járomcsonti izom enyhe emelése, a szájzugtól oldalra húzódó izmocskák által kialakított gödröcskében kedvesség lubickol, a szem körüli finom ráncokban (nem feltétlenül őszinte) tisztelet bújócskázik. Az összhatás lenyűgöző, bátran indíthatok. Gyorsan összeáll a koncepció. Előbb kellő gyakorisággal az igazgató látóterébe kerülök, mintegy véletlenül. Órára menet az izgatott rákészülést sugárzom, óráról jövet a jól végzett munka elégedett örömét árasztom. Rákérdezek, melyik osztályba tart, illetve honnan jön. Néhány rövidre fogott mondattal lelkesen vagy kíméletes megvetéssel jellemzem az adott tanulói csoportot, igazodva ahhoz, szívesen megy-e be hozzájuk, vagy inkább ímmel-ámmal, esetleg jól tapintható ellenérzéssel.

Az egy húron pendülés igencsak kedvére való. Jóindulatát megnyerem azzal is, ha nem mulasztok el reflektálni cipője dizájnjára, és aggodalmamat fejezem ki gondterhelt arca miatt. Bevágódási tervem második lépése a becsülettel végzett munka látszatának folyamatos fenntartása. Minden alkalmat megragadok, hogy szerénységgel fűszerezett szenvedéllyel beszéljek tanítási szokásaimról, órai sikereimről, időnként megbocsáthatóan bájos kudarcaimról, melyek köré szórakoztató sztorikat költök. Olykor szolidan felfedem népszerűségi mutatóimat. Az adminisztrálásban is élen járok: a legtöbb kollégámtól eltérően nem csupán élvezettel végzem (aminek sokszor hangot adok), hanem minden leadási határidőt szigorúan betartok, szinte sportot űzök abból, hogy messze lekörözök mindenkit. Készséggel vállalom a rám bízott feladatokat, de önként és dalolva továbbiakat is gyenge vállamra veszek. Boldogan helyettesítek. Repesve korrepetálok. Felvételire, versenyre készítek. Páratlan odafigyeléssel gondozok (más kollégák által kibontakoztatott) tehetséget. Szakköröket indítok. Kirándulást, karácsonyi műsort, sportversenyt, jubileumi fogadást, öregdiák-találkozót, ballagási ünnepséget, osztálycsinossági versenyt, műveltségi kvízt szervezek. Tartós betegállományban levő munkatársamtól átveszem a könyvtár vezetését. A magamé mellé szemrebbenés nélkül szárnyaim alá veszek még egy osztályt szülési szabadságra távozó kolléganőmtől. Egy meglehetősen problémás osztályt, amelyet kiváló osztályfőnöki kompetenciáim jóvoltából pillanatok alatt ráncba szedek. Mindazonáltal rajongás tárgyává válok: a diákok alkalomadtán az év tanárává választanak. Munkabírásom, tempóm, odaadásom, energia-áldozatom, eredményeim egyik ámulatból a másikba ejtik a főnököt. Csak énrám gondol jutalomosztáskor, a többiek előtt gondosan titkolva a nagy körültekintéssel kiszámolt összeget. Bizalomgerjesztési stratégiám sarkalatos pontja az elfogadása, jóváhagyása, helybenhagyása, akceptálása, helyeslése, ratifikálása, elismerése mindannak, amit az igazgató kiötöl, kér, előír, közvetít, követel, képvisel, hajt, végigvisz, erőltet. Külön edzést tartok esténként, hogy elvégezhessem az adekvát, lehető legkevésbé megerőltető mozdulatokat: úgymint apró biccentéseket, sűrű bólintgatásokat, komolyabb ügy tárgyalása esetén megfontoltan lendületes fejlóbálást. Kombinált technikám részeként szemem sarkából cinkos pillantásokat röptetek a megfelelő irányba, mellyel hálásan egyesül az asztalfőről induló tekintet. S már barátkozunk is. Egyre többször nyílik meg előttem az igazgatói iroda. Nem csupán hivatalos ügyek intézésére. Szabadidőmet nem kímélve vagy óráim, szakköreim, egyéb tevékenységeim rovására egyre hosszabb időt töltök benn. Elemezzük és kedvünk szerint átírjuk a napi történéseket. Előítéleteket gyártunk és gondozunk. Boncolgatjuk a kollégák jellemét, magatartását. A negatív tulajdonságokat felnagyítjuk. A pozitívakat figyelmen kívül hagyjuk. Intrikában azonosan magas szinten vagyunk. Pihenésképpen tetszésemet nyilvánítom ki a drága parfümjét, a bizarr körömmintáit vagy az új retiküljét illetően. Megismerkedem a családfájával, ifjúkori bohókás kalandjaival, félrelépéseivel, szerelmi csalódásaival. Valahányszor fegyelmezetten végighallgatom a férje kiválóságairól szóló ömlengést, a gyermekeiről szóló dicshimnuszt, osztozom örömében a sok jóság és szépség hallatán (miközben tudom, hogy a férj alkoholos mámorban nemcsak öleli, hanem odaadó szeretetből néha fojtogatja, az előkelő és tehetős családba nősülő legidősebb fiú álomházassága évek óta omladozik a meny viharos flörtölései miatt, hogy a középső drogfüggősége következtében folyamatosan csúszik a hivatali ranglétrán, hogy a legfiatalabb csak harmadszorra ment át az államvizsgán, és munkahelyeinek sűrű váltogatása nem az egyre komolyabb és előnyösebb állásajánlatokat jelenti, ahogy az anyja állítja, hanem a már próbaidő alatt kiderülő alkalmatlanságát bizonyítja). Viszonzásul beavatom néhány családi titokba, amit kellő vehemenciával és nagy fantáziával imprózok (saját szórakoztatásomra). Támogatom a szemöldöktetoválási és zsírleszívási tervében. Magánéleti választásaihoz első tanácsosa vagyok. Iskolai döntéseiben kizárólag az én véleményemre támaszkodik. Tudtom nélkül semmi sem történhet az intézményben. Beleszólhatok az óraelosztásba, belenyúlhatok a pályázati anyagokba, felügyelhetem a pénzmozgásokat, beleláthatok a nem teljesen tiszta ügyekbe, javasolhatom a terhessé váló kollégák ellehetetlenítését, esetleges elbocsátását. Szolgálataimat mesésen honorálja. Az anyagi felemelkedésen túl elégedettséggel tölt el a bizalom által kivívott pozícióm. Mindent megengedhetek magamnak. Azt is, hogy bármikor felváltsam az igazgatói székben.

 

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/9-es lapszámában.

 

 

 

N. Tóth Anikó (1967, Zselíz)

Író, irodalomtörténész, egyetemi oktató (Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem).