Télffy Ármin: Szavak ébresztése / I. Infiniti kávéház; II. Fordított délibáb; III. A dűnék irányába; IV. Robinsonád

Szavak ébresztése

I.
Infiniti kávéház

Ha egy téli éjszakán
egy utazó vonatra száll,
s köztes célja
a múlt félkész geometriája,
pontszerűtlenül pontos derengése,
akkor a lap síkján
ábrázold vetületét,
fényeket bálázó
vízivárosi autisztoid!

II.
Fordított délibáb

Léphető nyomok,
valaki ballag egy másik versben.

Romolvasó verseny a szavak ébresztése.

Bús autisztoid indul
nemlétezett múltba.

A rom a jelen allegorézise,
aggból épül a romlandó jövő.
Kísért a kávéház szelleme.

Romképeket festenek a gének.
Régi idők tartják a jelen hídját.

Mily öreg már e fiatal világ!

III.
A dűnék i rányába

Bolgár kalauz a lét.
Magyarul beszélek, mint Kosztolányi.

Beteljesült és reménytelen szerelem a mozdony.

Szelíd vasutasok a monokróm idő
szigorú költészetében.

A kiszállás-beszállás feszített tükrén
szépelgő utazók úsznak az irodalomba.

Vajszínű zakóba feszül a jövő,
mintha tízezer lélek osztozna egy testen.

Hajnalig szavalja magát a verséj.

Lüktető csendbe kattogó hangok,
idegen fényeket kerget a sötét.

IV.
Robinsonád

Nem írsz majd verseket,
röpke sétákra se indulsz.
Nem kapsz derékon, mint a szél,
s kötsz kompromisszum-szárnyakat.
Elhagyod tétova hasonlataid,
mint Szindbád a nőket.
Nem kacsázol boltba az idő úsztatóján.
Míg arcod sötét háttérbe merül,
nem zendülsz gordonka-éjszakán.
Széthányt szóid a helyükre teszed,
mire elszáll az utolsó idomított hattyú.