Macsovszky Péter: Talán megmarad valami (ebből is)

Macsovszky Péter: Talán megmarad valami (ebből is)

Helen Anderson felvétele

 

(szentkönyvrészletek)

 

1:
Messze megyek. Ezt nem én mondom. Nem én megyek. Én, már megint az én. Nélküle nem megy. Az én nem megy sehova: a mondat megy. Vajon milyen messzire képes eljutni? A legtöbb mondat csak kúszik. Vonat után rohanni, azt nem. Csúszómászók. Tudják melyik irányba kell. Az egyik nyelvben balról jobbra, a másikban pont fordítva. Aztán van, ahol lefele mászik, egy láthatatlan létrán. Haladsz lefele, szépen óvatosan, le, írásjegyről írásjegyre, van, amelyik meginog, de végül sikeresen leérsz az oldal legaljára, hogy a következő pillanatban egy szempillantás alatt a másik írásjeloszlop legtetejére ugorjál és újrakezdjed a lemenetelt. Mint egy villanymeghajtású mozgó Mikulás. A létra mégsem láthatatlan. Ha kínai írásjelekről van szó. Elmegyek, elmegyek, messze megyek, énekli Presser Gábor. Énekli, de a szöveget Adamis Anna írta. Szóval, messze? Legyen úgy, hogy a nép inkább két halált haljon (otthon), de ne menjen soha messzire, mondja Lao-ce. Aztán folytatja: Birtokoljon bár hajókat és kocsikat, senki se szálljon azokra… Legyen úgy, hogy az emberek ismét csomókat kötözzenek, s azokat használják (írás gyanánt).

 

2:
Messze? Persze, a jövőben. Nem tudhatjuk, milyen lesz, de az biztos, hogy valaki meg fogja kérdezni, mi az a mozgó Mikulás. Mint ahogy (talán) azt is megkérdezik, ki az a Presser Gábor. Ki az az Adamis Anna?, fogja kérdezni a jövőbeli, akár magyar. Akár idegen ajkú olvasó. Ha ugyan akad még olvasni tudó, olvasni akaró lény. Érdeklődő egyén. Egy fordító, aki történetesen pont ebbe a szövegbe fogja magát beásni. Különböző nehézségekkel küzdve, előbb vagy utóbb felteszi magában a kérdést, vajon mint mond a fordítás olvasójának Presser Gábor vagy Adamis Anna neve? Lehet, hogy maga a fordító sem hallotta ezeket a neveket. Nem baj. Mi sem tudjuk, ki volt Tan-taj Mie-ning, mégis élünk és virulunk. A lábjegyzetből, amely Konfuciusz Beszélgetések és mondások Tokai Zsolt-féle fordításában a 46. oldalon található, kiderül, hogy Tan-taj Mie-ningnek eredetileg Ce-jü volt a neve és visszatetsző külseje miatt Konfuciusz nem vette fel a tanítványai közé. Lábjegyzetekben kalandozni? A 38. oldalon lévő lábjegyzetben a következő információ olvasható: Cuj-ce Csi-beli főhivatalnok volt, aki a hagyomány szerint Kr. e. 547-ben azért ölte meg fejedelmét, mert az magának akarta azt az asszonyt, akit ő szeretett. Viszont azt, hogy az asszonyt hogy hívták és milyen volt a külseje, és hogy mi fene az a Csi (város?, község?, tartomány?, királyság?), nem tudjuk meg, mégsem zavar bennünket Konfuciusz művének olvasásában. Így a jövőbeli olvasó se zavartassa magát. A szöveg hiteles szíve gyakran a homályos passzusokban, az érthetetlen részletekben dobog.

 

3:
Nem lehet saját mondattal kezdeni. Mivel nem én találtam ki. A megszelídített hangokat. A magán- és mássalhangzókat, a szótagokat, szavakat, jelentéseket, szabályokat, mondatszerkezeteket. Zárjanak be valahová, ne szóljanak hozzám, és egy-két év múlva talán világra hozom a saját nyelvemet. Elmegyek, elmegyek, messze megyek. El a sok ismert és ismeretlen származású mondattól. Most nem mondtam igazat, de nem is hazudtam. Bármennyire be lehet csukni, bármennyire meg lehet láncolni őket, akkor sem válnak legsajátabb magántulajdonoddá. Állandóan mozgásban lesznek. Pontosabban: állandóan mozgatják a szemünket. Ha kinyitjuk, amit becsuktunk, és nem csak a képeket nézzük. Olvasni a képet, nézni az írást.

 

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/7–8-as lapszámában.

 

 

Macsovszky Péter (1966, Érsekújvár)

Író, költő, műfordító.