Csobánka Zsuzsa Emese verse

Natasha Barova felvétele

Áttűnő életek

Sorsot fonni a kísértés tanított,
hidakat hajlítottam a folyó felé.
Tudtam, lesz, mi összeomlik,
ha a Dunára lépek, mellettem
elfekve kígyózott a város,
mint egy haldokló relé.

Izzó lámpatest alá hiába
ültettem rab múltamat,
valljon helyettem a bűnről a fény.
A végén csak a szabadság
lombzaja maradt
és az átragyogó lélek
a lombok között.
A túlhordott remény.

A felszínen a szégyen iszapja.
Az anyák elhallgatott gyermekei,
az apákra mondott átkok sora,
csak mert áldozatnak lenni
könnyebb volt, s mert elhitték,
nincs joguk választani önmagukat.

Férjhez adunk.
A vagyont tartsd szem előtt.
Ellenséged a házadból kerül ki,
ne legyen sehol maradásod.
Aranyöntő álmodja álmaid helyetted,
kalitkába magad zártad verdeső világod.

Megvakulsz.
Tapogatva vonszolod át a testet
a fotókon áttűnő életen.
Vonuló fecskék fészkébe költözöl be,
szépbe-szőtt hitben lel
otthonra a félelem.
De te megvárod a tavaszt.

Hónapok telnek el, talán évek is.
Nézed a szálakat, a hullámzó időt.
Nem mozdulsz.
Mígnem leülepedik benned a század
és az ősök bolyongó tekintete.

A férfiak szemében őrt a dombhát fái állnak.
Tüdejükben majd újra rétek zöldje ring.
Zsongó illatú hársakba hajtják fejüket a nők.
Amit emberöltőre mérnek, annak a különbéke int.

Addig az eső és a havazás.
Hulló szirmai fának és légnek.
Mert abban fogan meg a változás,
ami az áramló folyóba mindig először lép be.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/11-es számában.

Csobánka Zsuzsa Emese (1983, Miskolc)

Költő, író, tanár, kritikus. 2009-ben jelent meg Bog című első verseskötete, 2010-ben Móricz-ösztöndíjat kapott, azóta több regénye is napvilágot látott, legutóbb a Szépen ölni (Kalligram, 2018). Portréját Teszler Tamás készítette.