Ardamica Zorán: mint x-edik szín*

(sivatag, vörösen tűző nap, a homokbuckák között valami mozog, Éva Ferluciával lefelé a hegyről)

ÉVA

tapossuk még sivatag végtelenjét
melyben a vég is végtelenül bámul
csak gömbbogár meg botrovar fut rajta
ha meglepődik ittlétünk okán
hol fűszál nem tud kapaszkodni földbe
mert még a föld is elszökött odébb
vörös homok fölött vörös a holdkör
fölpárolognak életek feléje
utolsó csöppjei szilárd reménynek
akár vesző vizek medrek aljáról
vezess oda hol virul még a szépség
hol ember él s nem ember öl hiába
s tökéletes a ráció fejében

FERLUCIA

most hol találok még egy újabb bolygót
mi működik forog s nem halt ki még…?
ahol nem pózolnak pucéran stexért
ahol nem házelnök a gengszter elvtárs
ahol favágó nem műt gerincsérvet
s a pedagógus állásából él meg
bolygót mely népe ésszel nem farokkal
gondolkodik s nem propaganda étke
amely embert nem gyilkol puszta kéjből
vagy mert a bőre színe más vagy véleménye
száműzetésre senkit sem ítélne
mert nem szabály szerint szokott szeretni
most hol találok még egy újabb bolygót
minek lakói nem darálnak zsákmányt
kit önbelébe töltenek be sóval
s nem embert céloz ember hogyha éhes
vagy hogyha éppen unja semmiségét
e vérgolyó a nap nem holdad lelkem
nem tudomány világít hanem ő

ÉVA

ez borzalom pokol – elég a húsunk
nem érdemel semmi sajnálatot
ah ördögöm ki egykor mindent láttam
a fajtám bölcs anyjával kivel háltam
a szép öröklét hittel csillogott
hogy nő lesz végre teremtésnek tárgya
első s nem vágóbarma szép világnak
ha egyszer végre nőnemem erős lett
alázott férfihősöket csatákban
eszével bölcsen egy lett rangban vélük
miként bukott ily aszott sivatagba?
miképpen párlott óceán vizének
fodorja szét s lett porhamu a vízár
helyén s kőtörmelék esőerdőnkből?

FERLUCIA

ó mily hiú vagy nagy nőszellemedre
mi ád erőt és vért és szenvedélyt
hogy – értem én – a férfit tegyed helyre
egyforma rangra nőkkel szép világban
közben pediglen földed hanyagolva
fajod az ember mindegy férfi nő
perzselte szét tűnt univerzumát
mert szűkkeblűen mérte érdem jussát
e földdel szemben – noha enni ád
ha bánnak véle érdeme alapján
ma jajgat csak ki bírna szólni még itt
s a jajgatása vall rá: bűnös ő

ÉVA

vajon miért nem ölt meg eddig semmi
szívem s a lelkem mért tud megmaradni
míg kénytelen saját erőtlenségét
elsírni mint magányos pincepók

(Korcs a homokból kikúszik, bogarakat keres)

FERLUCIA

milyen magány? nézd körbe vesz az élet
fajodra vesd könnyes tekinteted
körötted mászik élelmet keresvén
csak épp humánumából vesztett ezt-azt

ÉVA

e húsdarab-pondrótest volna-é
jövője hős fajom dicsének majdan?
ha társadalmunk ide aljasul
oh vessük tűzre minden bölcsességünk

KORCS

ni rajtunk kívül mások is túléltek
álistenek tán? politikusok?
egészen biztos jót nem tesznek vélem
homokba vissza búvok vész elől

FERLUCIA

menekszel féreg?

KORCS

ne bánts voksom tiéd
ma gyűjtött kosztom buckacsótány-prédám
s akár a férjem megkapod ha kéred
csak tyúkszaros kis életem kíméld meg

FERLUCIA

homokbogárkát enni ó mi szép tett
jogot formálsz az életére mondd?
hogy váltópénzként vásárold tiédet…
de korcs az ember Éva lásd mivé lett
eladja párját húsnak kéjes célra
bosszú vajon e tett gazságokért
vagy ő se jobb a férfinál zsigerből

KORCS

mi másom lenne még mit győzni tudnék…
erőm kevéske bátorságom nincsen
hatalmat ennyit ád az ég s a föld
csupán a hitves és az ízeltlábas
rovátkolt barmocska a választékom
bitorlom őket másom sincs e létben
forró homok hol fojt s pirít a nap
e kettő éltet másik kettő gyilkol
ennyit kapok az örömboldogságból

ÉVA

no fuj hová jutottunk

FERLUCIA

te beszélsz
te némber aki komplett fajod dobtad
eledelül a vélt közjó táljára?
mert hitted vak nő: társadalmad szobra
megérdemli eledelül magát
hogy önmagáért felemésszen mindent?
ez végterméke istenönmagadnak
s a század melyben baszdmegez a szépség
lekáromolva égről csillagot
s a csillagának hágja kurva anyját
mosakszik vérben mint ki jóllakott
a bűzlő dög húsából s bámul kábán
miközben őt zabálja szét a sorsa
melyet menedzselt tenmagának diccsel
holt társadalmat vastüdőre kötve
hisz elherdálta minden bölcsességét
viszont halálba menni mersze nincsen

KORCS

megesztek már s e gyötrelemnek vége?

FERLUCIA

nem én te undormány

ÉVA

de én se fuj
ki győztes itt ki éli túl a többit?
hogy rághatnálak széjjel téged én
ha engem s múltam már te fölzabáltál
jövőm vetítve virtuálhomokba
ki enne Korcs kit?
viccnek is hervasztó
hisz te lennél a cél mi felemésztett

FERLUCIA

emésztett? egy nagy frászt hisz élni sem bír
egy más világ ő maradék szemét
ellenben te gazdálkodtad ki rosszul
az emberség jövőét

ÉVA

élvezed
e gúnyt a viccet mit fejemre szórsz most?
én vízhiányban hitvesvért nem ittam

FERLUCIA

hát én gúnyollak-é vagy ő a porban
fetrengve tükrét nyomva orrocskádhoz
(a teremtő hangját utánozva folytatja)
te tetted ezt magaddal Éva-ember
a lényeged lám benne él tovább
egy más világot képvisel e féreg
de mégis szíved zörög benne még
belőled táplálkozik nem bogárral
hát büszkeséged tárgya legyen ő
ki végzeted az élted jussa summa
esszenciád

ÉVA

cinikus kegyetlenség
tabut nem ismersz sem istent sem szentet

FERLUCIA

világodért fabatkát nem adnának
kik szánalmas történelmét megélték
eladtak mindent erkölcscsőszök végül
egy jó dugás egy sör megérte nékik
az eszme hullt csakúgy mint hó a szélben
tagadta mind ki pénzzé tette épp
agg anyját izmos férjét melles nőjét
ne félj könyvtárért senki sem csatázott
csak kéjért mámorért feledte lelkét
nemes nincs semmi két halált mi ér
mert nemes ügyek célja hogy te élhess
jobban szebben és csak olykor áldozz
ne forduljon ki a logikád

ÉVA

Kuss te
sosem tagadhatod mi téged éltet
hitet eszmét erkölcsöt

FERLUCIA

mért vajon?

ÉVA

dehát te is csak hit kérdése volnál
nem tagadója táplálója vagy
egy ördögangyal nem kéjgyilkos állat
csupán a kételyt támogatva érvel

FERLUCIA

nehogy te mondd meg már mi lényegünk
a férget kérdezd létbölcselet-ügyben

ÉVA

hányan valátok száműzve e végre?
kiket kivet civilizációnk

KORCS

itt számkivetve nincsen bizony egy se
önszántából érkezett ide mind
hisz bírni képtelen volt már a kínját
szabályos államok szar rendszerében
de itt szabad s ha rálel hangyabolyra
övé a sok kis tápláló rovarka
csak egy a baj hogy folyton jönnek újak
s nem jut homokból étek vándoroknak
kik egykor voltunk honkereső lelkek
ma honkeresők fejét vesszük s esszük
ha nem találunk más fehérjét lassan
s midőn nem hullik hajnaltájt csöpp harmat
rőt vért iszunk az életért cserébe

(ezalatt Ferlucia Évát egy buckához vonszolta, bent látszik
Ádám mint a homoki Korcs házastársa)

FERLUCIA

ráismersz a férjre?
korcsunk kutyája
mindenki áruja hús-vér vagyona
tiéd lehet ha enni adsz nejének

ÉVA

okádok rája hányok emberlétre
megtagadott eszmékre gyilkosokra
kurválkodó világra kannibálra
saját magát faló megalkuvóra
maradt-e még mi működik ha egy is
humánumnak mi fenntartója még?

FERLUCIA

humánumunk históriánk emészti
mi mondjuk így ne kelljen belenézni
tükörbe még:
hazug csalók vagyunk
kik tudjuk jól az ember öl kezével
históriánk nem írja meg magát
de kell az emberkéz szintén a tollhoz
manipulál szül felelőst kidolgoz
stratégiát ne látsszon vér ujjbőrén
történelem – csak maszlag semmi konkrét
tömeggyilok – ezt vállald – ez komoly tét
de mért beszélek pont úgy mint egy ember?
így megzavarni más bagázs nem képes…

ÉVA

kultúránk íme ördögöt sem kímél
mi élhet túl egy ily szörnyű csapást?

 

* A Bármi mint című, Madách-bicentenáriumra készülő ciklusból

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2023/2-es számában.

 

Ardamica Zorán (1970, Losonc) író, költő, műfordító, zenész