Hizsnyai Zoltán verse

Sven Beyersdorff felvétele

Genezis

Nem volt, ki, kit és hol érne tetten,
a tar űrnek se volt meg a helye,
még a Teremtő se létezhetett
előttem, hiszen tőlem lett neve.

Bizony, mielőtt megszülettem,
semmi se volt még, csak a Semmi,
én segítettem földet és eget
elmémben valósággá lenni.

Először lőn az űr, a fejem fölött
szemérmetlenül kitárulkozó,
s látám, máris méhrajként hemzseg benne
a potenciális információ.

Szóltam magamban, még nagyon magamban:
na jó, jó lesz ez így, mondhatni, derék –
de már a zsenge térbe szabdalt létterv
ideájából felhorgadott az éh.

Gondoltam Anyát, lenne, kiből jöttem,
s hogy megcsodáljon, Apát, aki által,
aztán lassacskán mind az összes többit,
csak valahogyan magam nem találtam.

Én-maskarámat még fel se öltöttem,
csak hancúrozni dőltem reá néha,
no ne szépítsük: mindig szerfelett
hanyag voltam és parádézni léha.

Lapoztam könyvet, sok koszlott papírt,
sok szertenyüzsgő betűt felzabáltam,
s még írtam is, de benne soha írt
nem leltem, vágytól csattogott az állam.

Felettem mindent, mi felettem,
csak Isten remeg még a mélyég
gombócba gyűrt zsírpapírja megett,
sertésszemében kancsal fény ég.

Kigömbölyödtem, tekervényeimben
emészti magát, tülekszik a világ,
míg végül fanfárszóra felrotyogva
szétlöki méhem – s a létből kihág.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/5-ös lapszámában.

Hizsnyai Zoltán (1959, Rimaszombat)

Költő, szerkesztő.