Hizsnyai Zoltán: Állóhullám I.

Lezúdítja a lét. Egyrészt a torkán, másrészt, hosszabb távon, a mondat rejtett alanyaként. Nem tudja, mitévő. Legyen-e egyáltalán. Ül a sutba. Aztán már ott ül. Telik, eltelik, mindkét értelemben. Gyomor, idő és akit most önmagának képzel...