„Kötetlen” és „egyetemes” kötetlenség
A Szlovákiai magyar szép irodalom 2016 című antológia bemutatója, Dunaszerdahely, 2016. június 8.
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága által megjelentetett Szlovákiai magyar szép irodalom 2016 című antológiát június 8-án a dunaszerdahelyi Vinariumban mutatták be. Nagy Erika Hizsnyai Zoltánnal, az antológia egyik összeállítójával beszélgetett. (A könyvben szerkesztőként van feltüntetve H. Nagy Péter is, de nagyrészt mégis Hizsnyai felelős a szerkesztésért.) A bemutatón továbbá részt vett Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke is, valamint megjelentek néhányan a kötetbe beválogatott szerzők közül (Barak László, Juhász Katalin, Tóth László, Vida Gergely és Z. Németh István).
A kötetbemutatót két fiatal hölgy, Gaál Alexandra és Fellinger Viktória nyitotta meg, akik egy-egy Parti Nagy Lajos- és Szép Ernő-verset adtak elő, megalapozva az est hangulatát, melyben – Hodossy Gyula megnyitó beszédét kötetlenül idézve – hangsúlyos szerepet kapott a kisebbségi elszigetelődés eltörlésére tett igyekezet. Ezt az elszigetelődést próbálta talán feloldani Hizsnyai Zoltán is, amikor a kötetben megjelenő harminc szerző magyarországi lapoknál megjelent művei közül is válogatott. A statisztika a következő: Irodalmi Szemle 24, Opus 11, Kalligram 9, Bárka 3, Zsemle 2, Látó 2, Új Forrás 2, Alföld 2, Kortárs 2, Műhely 1, Somogy 1. Persze a szlovákiai magyar lapok még így is vezetnek, de ez azért is érhető, mert például sok fiatal és kötettel nem rendelkező szerző található az antológiában. Másrészt Hizsnyai elmondta, hogy a terjedelmi korlátok, az idő és az anyagi háttér szűkössége miatt is lehetetlen volt egyes anyagokhoz hozzáférnie, illetve beválogatnia azokat. Állítása szerint a terjedelmi korlátok miatt az anyag 1/3-át ki kellett vennie, továbbá az antológiára jutott (szánt) pénzből nem volt más lehetősége, csak az egyes lapok internetes anyagaiból válogatni, melyek sokszor az utolsó pillanatban kerültek csak fel a világhálóra, ezért az időhiány is egyfajta nyomást gyakorolt a válogatóra. Ugyanakkor, az adott lehetőségeket és korlátokat is figyelembe véve, mind a prózai, mind a lírai anyag szempontjából egy kötetlen és színes szlovákiai magyar irodalmi vegyes felvágottat sikerült feltálalni a fogyasztóknak. Gužák Klaudia, Csillag Lajos, Plonicky Tamás és további, még kötettel nem rendelkező szerzőktől egészen a szlovákiai magyar irodalom meghatározó lírai (Tőzsér Árpád) és prózai (Grendel Lajos) klasszikusaiig a legtöbben megtalálhatóak a kötetben, akik publikáltak „valamit” 2015-ben. Szinte… A teljesség lehetetlen, főleg a fent említett okokból kifolyólag, de vannak olyan szerzők is, akik nem kívántak szerepelni az antológiában.
Az említett sokszínűséget és a magyarországi irodalommal szembeni kölcsönös nyitottságot próbálja érzékeltetni, hogy egyes szerzők műveit nem egyetlen forrásból válogatta be az összeállító. Erre jó példa Tőzsér Árpád, akinek az antológiába (50-50 százalékban) a szlovákiai magyar szférából (Opus, Irodalmi Szemle) és a magyarországi közegből is (Bárka, Kortárs) kerültek be szövegei. De említhetném Németh Zoltánt (Irodalmi Szemle, Kalligram, Bárka) vagy Mizser Attilát is (Opus, Irodalmi Szemle, Zsemle), akiknél már erősebb ugyan a szlovákiai magyar mezőny, mégis azt tapasztalhatja az olvasó, hogy ezek a szerzők Magyarországon is elismertek. Ugyanakkor Grendel Lajostól csak az Új Forrás és az Alföld hasábjain megjelent prózai szövegeket olvashatjuk az antológiában. Természetesen egyes szerzők esetében erre a válogatásra nem volt lehetőség, ugyanakkor egy szerkesztőnek is megvan a saját ízlésvilága, ami akarva-akaratlanul befolyásolja őt egyes szövegek kiválasztásánál.
Hizsnyai elmondta, hogy szerinte egy antológia valahol mindig véletlenszerű. Jelen antológiával kapcsolatban pedig hozzátette, hogy szemben egyes magyarországi antológiákkal, ez nem egy irányzatos antológia. A benne megjelenő szövegeket nem stílusvilág, vagy generációs elv kötötte össze, hanem sokkal inkább (mint például az Iródia Próbaút című kiadványánál) az egyszerre jelentkezés volt az a befolyásoló tényező, ami a „kötetlen” és „kötetes” szerzőket egy könyvbe rendezte.
Hodossy Gyula többször hangsúlyozta, hogy a jelen antológia szövegei az egyetemes magyar irodalom kimagasló alkotásai, valamint az antológiában feltűnő szerzők az egyetemes magyar irodalom szerzői is egyben, nem „csak” szlovákiai magyar alkotók. Például Parti Nagy Lajos csak azért nem került bele a kötetbe, mert nincs szlovákiai magyar vonatkozása, vagyis: nem minőségbeli, hanem csak földrajzi különbségek szerint kerültek bele (vagy maradtak ki) egyes szövegek az antológiából.
Bizonyos szempontból a kötet egy szép gesztusa, hogy teret biztosított a fiatal és kezdő generációnak is a megszólalásra. A rájuk irányuló érdeklődés felkeltése mellett külön figyelmet érdemel a kötet egyik jellegzetessége, mégpedig egyfajta tiszteletadás a 2014-ben tragikusan elhunyt Borbély Szilárd és a (tavaly) még 80 évesen is új kötettel jelentkező Tőzsér Árpád előtt. A kötetben több szöveg is utal jelölten vagy jelöletlenül Borbély Szilárdra vagy annak egyes szövegeire. Az antológiában konkrétan öt szerző szövege emlékezik meg Borbélyról: Németh Zoltán (Egy ajtó hegei), Forgács Miklós (úgy döntöttem, megvárom borbély szilárdot, de a félreértés nem mindig randevú), Kulcsár Ferenc (Örökkévalóság), Mizser Attila (Ha emlékezni kell), Szászi Zoltán (Mindentől fosztva, el…). Tőzsér Árpáddal kapcsolatos gondolatok pedig közvetlenül Fellinger Károly (Ásványvíz), Szászi Zoltán (Észlelés múlt időről Sebastianus sebeibe nyúlva) és Vida Gergely (Egy Sebastianus-flashforward) versében tűnnek fel.
Ez a kötet egyszerre gyászol és ünnepel. Megemlékezik Borbély Szilárdról, és üdvözli Tőzsér Árpádot. Annyi biztos, mindkét szerző nagy hatással volt, van és (reméljük) lesz is a magyar irodalom egészére.
Borbély és Tőzsér beépítése a kötet struktúrájába, mint az „egyetemes” magyar irodalom és a szlovákiai magyar irodalom egységesítésére tett kísérlet, működik (legalábbis mindenképp a szlovákiai magyar oldal nyitottságát mutatja). Még akkor is működőképes, ha Borbély Szilárd konkrét szövegei a Tőzsér Árpádéival szemben nem jelennek meg az antológiában. Hizsnyai Zoltán jó érzékkel nyúlt a szövegekhez, és ha nem is egy „egyetemes“ antológiát, de színes és izgalmas szövegeket válogatott össze az olvasás perverzióját űző (és tűrő) elvetemült emberek számára.
Mellár Dávid
Fotók: SZMÍT