Hizsnyai Zoltán: A saját Egész (részlet)

Hizsnyai Zoltán: A saját Egész (részlet)

Hizsnyai András felvétele

 

„Óh idő, te egy egész!
Nincsen neked sem kezdeted, se véged;
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged.”
                        Csokonai Vitéz Mihály

 

Ezerkilencszázhetvenkilenc
október harmadikán, amikor
Kassáról nemsokára elindulok,
hogy szocialista hazánk dolgozó
népét az álnok kapitalizmus jóléttel
és szabadsággal kecsegtető ármányától
utolsó csepp véremmel is megvédeni két
hosszú esztendőre bevonuljak a seregbe,
utam az állomási parkon vezet majd keresztül,
így az előtt a jobb időket tán sose látott,
ammóniapárában bóbiskoló, rozoga csehó
előtt is el kell haladnom, ahol fodros szélű,
sörfoltos fehér köténykében, vörösesbe
hajló barna hajadba tűzött szabványos
műcsipke fityulában felszolgálsz, állva a
nádszálderekadon s márvány tomporodon
matató mocskos munkásmancsok
göcsörtös araszolgatását, és ahol
galambszürke szemedből folyton
szivárgó könnyeid estére mindig
lemossák az olcsó fekete szemceruza
vastag rajzolatát, és a feloldódott
sötétség kusza erekben kanyarog
szeplős arcodon szelíd álladig s tovább
őzgida nyakad megtört ívén, málnás melleid
zihálva párálló horhosán, tétován bolyongva
hamvas hasadon, utat törve dús rőt fanszőr-
zeted ősvadonán át párnás combodig,
lezúgva inas lábszáradon s lebugyogva láb-
ujjaid között az epés köpetekkel pöttyözött
olajos deszkapadlóra, kitöltve eresztékeit,
hasadékait, pórusait, hogy onnan estére
szökőárként buzogva fel, elárassza az olcsó
dohány szemkaparó füstjében tántorgó termet,
majd háborgó, sós tavakká, tajtékos tengerekké
szaporodva az egész épített
és teremtett világot, a voltat,
a voltok jelenben szertehemzsegő
sokaságát, sáskás habzsolásukat
a jelen hébe-korba elébük libbenő
könnyű fátyolán.
Východniar tájszólásban utorálsz, és
intézeti lányként sosem hiszed el, hogy
többre vagy hivatott, mint hogy az állomási
park vasutas csehójának felszolgálójaként
éld az életed, ámde amikor ezen az esős
délutánon unalmamban (és titkon azért
reménykedve is) elviszlek a Kelet-szlovákiai
Galériába, s már az első teremben elkerekült
szemmel torpansz meg egy angyalt ábrázoló
festett gótikus faszobor előtt, és én nem értem,
meg sohase értem, miért nem szeretek beléd…

Megjelent az Irodalmi Szemle 2022/3-as lapszámában.

 

Hizsnyai Zoltán (1959, Rimaszombat)

Költő, szerkesztő.