Csiby Édua Boglárka versei

Csiby Édua Boglárka versei

Lytovchenko Volodymyr felvétele

 

Belterjes

felengedtek benned régmúlt évek
fagyos másai. leengedted vállaid
súlyát, hogy rámerészkedjenek vágyott
emlékeid. megtéveszt hiányos táncuk,
amelyben mellékszereplőként harcolsz.
kérdezősködsz hogylétük felől, de
nem nyilatkoznak meg előtted.
szégyelled már ezt a találkozást.
mondatokat tagadsz helyettük.
vegyes halmazállapotúvá sorvadnak.
nem lehet ebből műalkotás.
végül kitelepültek nyugatra,
hogy a nappal keveredj velük.
folyamatos a szívmelengetés.
hiányos a félelem játéka,
deformált szárazjégbe meredő,
lassulj te is velük jelenséggé.

 

Villásreggeli

zaklatott fűnyírózaj kelt, egészben
várod megélni a reggelt,
segít a várakozásnyi feketéd.
tények helyett csak hazugságokról
tudósít. megbújsz a hűtő mögött,
nem falod fel ezt a látványt.
csámcsog feletted az idő, hogy
jóllakjál a kikészített reggelivel.
gőzölögve csavarod meg a tested
ebben a vigyázó közegben.
a kávédaráló műalkotást készített,
míg te fehér árnyalat vagy a falon.
magyarázd ki létezésed ilyen
elégtelen egyenletek közé szorítva.
hisz ő úgyis felállva vár rád.

 

Várt igaz

élő metaforákat tagadsz,
szemeidbe beleragad a
hiányos kérdések súlya.
megszakadt szorongás üli
benned valóságát, a
bányatavak mélyén él az
éles élethosszad, felejtés
bágyaszt, mint nem várt
napokon a napsütés.
kivársz, hogy a kérdőmondatok
egyértelművé tegyék szándékodat.
belassulsz, de a szerpentin
csak vinne magával,
társat keres a város egyedüli
temploma. szemüregeidben
hazug vádak építkeznek,
egy újabb kilátásra használható
szórengeteg. itt a hajlandóság
ébreszti a halk tényeket.
egy veszendő életképet tartogat,
vele ígérek én is szépeket.

 

Széljegyzet

ha majd fogyatkoznak fogaid,
akkor szeress önmagadba.
kockázatos most az igazmondás,
segítsd magad szórt fénnyel.
felfűt újra a táj szépsége,
köszönj nekem kifésülve vele.
összefüggnek a kimondás árterei,
szólítsd magad végre neveden.
görcsös a kért bizonyosság,
mozdulj háttal a közlés felé.
légies térben közlekedik a hajnal,
vesd össze vele alaktalanságod.
most a lépéseid vonatkoztatnak el.

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/1-es lapszámában.

 

Nem érhető el leírás a fényképhez.Csiby Édua Boglárka (1993, Dunaújváros)

költő.