Fellinger Károly – Kabaré – avagy a por tragédiája
1/1
A titokból kifacsarodott
óriás magok a citromok
halastavamba hányom
esőmérőimet
jó nézni ahogyan megfulladnak
1/2
fölösleges vagy így
földgolyó-omlett
nélkülözhetetlen
1/3
(szegény asszony két fillére)
a halott világ szemén pihen
a fölöslegességet nem gyötri a
feltámadás utánozhatatlansága
megismételhetetlensége
elhiteti a halottal
hogy van értelme
lázadásnak forradalomnak
1/4
elvégzi helyettünk
a beteljesülést
magáévá lesz
kifakul az égbolt
ahogy a csoda
várat magára
1/5
kivetkőzik belőlem az én
ilyenkor bontanak tollat
a madárfészek gallyai
1/6
a tökéletesség a torzó
egy darabja
ha megpróbálod befejezni
önmagad ismétled
újból és újból
1/7
leszek a leadott ócskavasban
megbúvó műanyag
amit az újrahasznosítás előtt
nem vettek észre
beleszámítva a tiszta súlyba
1/8
a képzelet kifesti a szobám
a képeket a bútorokat
a helyükön hagyja
a munka befejeztével
mindent kirak a szobából
( a tökéletesség nem szólítja nevén
a csillagképeket)
1/9 ( gyónás előtt)
a végtelenben hinni
két párhuzamos vonatsín
versenyfutásában
1/10
Jézus alázatos és béketűrő
átengedi a játék babát
a faragottat
alázatos és béketűrő
ha akarod még
a kereszt is a válladat nyomhatja
1/11 (Isten)
az istentelen világ homokszeme
egy homokóra belsejében
1/12
az alapvető tudás
semmiről sem vesz tudomást
alapvetően
nem is tudna
1/13
cethal-templomomban
várakozom és imádkozom
közben Ninivén már az utolsó jós is
tud az érkezésem viszontagságairól
1/14
kivagdostam a háziállatokat
a lexikonból
szemükön át
feltűzöm őket a faliújságra
1/15
hajléktalan szellemeké a testem
összekeverednek
eggyé válnak bennem
egy új nemzetté
1/16
a szellemek bennem lakoznak ahogy a
városokban kutyáikat az emberek éjszaka
kieresztem őket sétálni hancúrozni és hogy
könnyítsenek magukon az elhagyatott
temetőkben
a kifosztott sírboltokat imádják leginkább
konzervatív hagyományőrző szellemek miért is
tagadnám hozzám tartoznak s ha eltéved
vagy elkóborol közülük valamelyik kiver a
félelem megvesz a guta
csakis az enyémek ők
kivéve a realistás érzéküket
amikor visszaköltöznek belém
a hiányuk akárcsak a
kutyagumi megmarad
1/17
mennyivel könnyebb ha nem kapsz
választ a kérdésre
mintha nem is lenne
akitől választ várhatnál
1/18
menekül a szél
elbújik a pajtában
de a pajta nem védi meg
százfele repül
recsegve széjjel
menekül a szél
megbújik a kazal torkában
a szellőzőnyílásban
de a kazal sem ad oltalmat
szárnyra kel a száraz lucerna
levele hull alá
1/19
a kutya rigolyáit
ráerőlteti a gazdijára
a gazdi meg tudatosan
beépíti mindezt a műsorába
vigyázva arra hogy a kutya
akarata érvényesüljön
1/20
a holt lelkek visszajárnak a sírjaikba
megigazítják az ing gallérját
megtisztítják a műfogsoruk
keresik a karkötőt
a hamis gyűrűt
a szemüveget a
rumosüveggel és a bibliával
sírjuk előtt
egy képzeletbeli tükrön állnak
olyan önzőek hogy megfeledkeznek
a kísértésről
a hátrahagyott családtagokról
nem is beszélve
sírjuk rendezettségéért
csak magukat dicsőítik
vagy hibáztatják
1/21 ( az ember )
két párhuzamost összekötő
beszorult porszem
1/22
anyánk szavai kivándorolnak Amerikába
eltűnnek a könyvekből folyóiratokból
rezervátumot teremtenek a vadon hátán
a prérikutya hátán
még szép hogy az idegen szavak
híresek a hazaszeretetükről
megmaradnak
pápábbak a pápánál
elfogadtatni magamat
bezáratni az ész cellájába
aztán eszeveszetten
kiosonni a végbélnyíláson át
1/24 (Farnbauer Gábornak)
az énben felülkerekedett a mi
és te nem vagy költő?
az énben felülkerekedett az én
igen nem vagyok
1/25
ok nélkül hiányzol
akkor vagyok igazán én
amikor az Isten szabad idejében teszi
1/26
Isten a hiányzó oldalt
már akkor kívülről fújta
mielőtt kitalálhatta volna
ahogy a rabok
kenyérmorzsát szórnak a párkányra
1/27 (szentmise)
a tárgyak szertartásszerűen
jelentésük fölött lebegve
a csoda nem szabadít meg
rábírja Jézust
hogy atyjához térjen
1/28 ( a kiválasztott )
több milliárd búzakalász közül
pont ez az egy került a kezembe
1/29
Jézus egy fafeszülettel
szemben áll
a megfeszített nekifeszül
életre kel
lejön a keresztfáról
próbál keresztet vetni
és leborulni a lábai elé
hallani ahogy szálkássá
reccsen a fa
letörik a kéz
kitörik a láb
1/30
kitömött föld
a föld
kitalált ketrec
a ketrec
nem lelé helyét az Isten
alighanem otthon van már
megérkezett
1/31
Isten ujjlenyomata
jelen van a semmi tartóoszlopain
egy készülő templomén
ahova majd belép az én
majd kilép
a többes számból is egyedül
és személytelenül
2/1
kikötöttem a szigeten
távolodik a falu
a halászkunyhó ereszel
akár a százlábú
távolodik a part is
az albatroszok
magánya noszogat
Isten hátizsákjában
hadonászom a késsel
elhagyatott szikla űz
a marasztal irányából
a szigetet bekebelezi
lasszójával a folyó
2/2
a mozgó világ
középpontjában
miközben ellipszis pályán körözni
a nap körül
háziállattá
szelídítve
2/3 (a szabadság)
egyszemű óriás
sziklákat hajigál
lecsöndesíteni a tengert
3/1
Isten tapasztalatlansága
volt a teremtés valódi motorja
mégcsak a természetfölötti
hatalmával sem élt
ezt teremtményei
is visszaigazolják
3/2
emlékei lerongyolódva
megérkeznek az ütközetből
árnyékukra rálép a felejtés
szakadozott foszlányait
keblére öleli a szél
fél lemosni magáról a mocskot
sajnálja lemosni magáról a mocskot
úgy érzi az igazsággal lenne könnyebb
földhözkötöttségére a teremtményei
utalnak majd
3/3
púp vagyok a semmi hátán
ékezet is lehetnék
angyalok köldökzsinórja
bámulom bambán az eget
kész kabaré
a szájból kilógó
kiporciózott nyelvem
3/4
a mulandóság kötéltáncos fruska
alatta a védőháló húsvér
drótkerítés
3/5
az ötödik nap végére
porfogó lett a láthatatlan Istenből
lerázva magáról a port
a következő napon már
megalkotta magát az embert
persze a saját képére és hasonlatosságára
3/6
deszkát állítottam a kerítésünkhöz
semmi sem zavartatta
a másik oldalról ez igazi kihívást
jelentett a kannavirágoknak
igyekeztek elérni a deszka tetejét
szeptember végére a virágok hegye
meghaladta a háromméteres magasságot
—————
* Fellinger Károly Kabaré – avagy a por tragédiája címû munkája elnyerte az SZMíT idei Arany Opus Díj olvasói különdíját.