Petneki Noémi: „Szerelem vagy van, vagy nincs” / Sylwia Chwedorczuk Kowalska. Ta od Dąbrowskiej. című könyvéről

(kritika)

A non-fiction – mind színvonala, mind olvasottsága alapján – sok évtizede kiemelkedő helyet foglal Lengyelországban. Az utóbbi években a kiváló riportkönyvek mellett izgalmas életrajzok tucatjai láttak napvilágot. Sylwia Chwedorczuk idén szeptemberben megjelent könyve azonban egyedülálló: korábban senki sem írt még az országban önálló monográfiát két nő kapcsolatáról, bár a lengyel irodalom történetében több ilyen jelentős kapcsolatot találunk.

Kiket takar a címben szereplő két név? Maria Dąbrowska (1889–1964) a XX. század harmincas éveinek egyik meghatározó lengyel írószemélyisége volt. Éjjelek és nappalok című négykötetes családregényével1 nemzetközi hírnevet szerzett, öt alkalommal jelölték Nobel-díjra. Anna Kowalska (1903–1967) életében is jóval kevésbé volt ismert, mára pedig mint írót egészen elfelejtették; legfeljebb úgy él az olvasó emberek tudatában, mint „a Dąbrowska barátnője”, sőt: „aki a Dąbrowskának a…”, és tulajdonképpen a könyv nehezen lefordítható címe is ezt jelenti. Első pillantásra ez a megfogalmazás némileg dehonesztáló lehet Kowalskára nézve. A figyelemfelhívó címet a kiadó választotta, a szerző saját közlése szerint nem kedveli.2

Dąbrowska és Kowalska 1943-tól huszonkét éven át sírig tartó szerelmi kapcsolatban álltak egymással, de a leghosszabb idő, amíg együtt laktak, két év volt csupán. Paradox módon éppen emiatt tudható meg ennyi minden róluk: a bő két évtized során csaknem

2400 levelet írtak egymásnak, ebből három éven át, amikor alig látták egymást, 3090 oldalnyit. Maria Dąbrowska levelei 1995-ig nem voltak hozzáférhetőek. A kéziratos leveleket a szerző, Sylwia Chwedorczuk dolgozza fel, doktori értekezését is ebből a témából írta a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) Irodalomtudományi Intézetében.

Mindkét író naplót is vezetett, méghozzá évtizedeken keresztül.3 Kapcsolatuk legviharosabb éveiben azonban mind Dąbrowska, mind Kowalska alig írt feljegyzéseket, és Dąbrowska naplója a későbbiekben is igen lakonikus maradt Kowalskát illetően. Történetük ezért a leveleikből bontakozik ki igazán. Chwedorczuk ezeken kívül bőséges anyagot használt még fel, így a kortárs írók (részben kéziratos) leveleit és visszaemlékezéseit, korabeli cikkeket, interjúkat stb. Könyve végén részletes bibliográfia található, maga a mű azonban ismeretterjesztő és igen olvasmányos stílusban készült. Az elfeledett Anna Kowalska életét követi végig, a kapcsolat során azonban Dąbrowskának is rendszeresen átadja a szót, sőt a csúcsponton (a levelezés legintenzívebb időszakának ismertetésekor) a két főszereplő gyakorlatilag párbeszédet folytat egymással a könyv lapjain.

Chwedorczuk nem definiál, nem kommentál, nem mond értékítéletet. Döntése annyiban kockázatos, hogy így teret ad az olykor igen elfogult, egysíkú vagy egyszerűen értetlen értelmezéseknek. Másrészt tiszteletre méltó, ahogyan háttérbe húzódik, átadja a szót a szereplőknek, és tiszteletben tartja az érzéseiket és döntéseiket, melyekkel néha ők maguk sem voltak egészen tisztában. Kapcsolatuk ugyanis több szempontból teljesen újszerű volt, így menetét és szabályait saját maguknak kellett kialakítaniuk. A homoszexualitásra léteztek különböző modellek, ám egyrészt mindezt a saját jelenükben, az éppen formálódó új valóságban (a háborús megszállás és a varsói felkelés, majd a sztálinizmus és a „létező szocializmus” idején) kellett megélniük, másrészt Dąbrowska ismert és köztiszteletben álló személyiségként joggal félt a leleplezéstől. Szerelmük másik különlegessége, hogy két nem fiatal nő, két kiforrott, autonóm egyéniség találkozott egymással: a kapcsolat elején Dąbrowska ötvennégy, Kowalska pedig harminckilenc éves volt. A harmadik rendhagyó jellegzetesség az volt, hogy mindketten hosszú ideje éltek együtt egy-egy férfival, és egyikük sem szándékozott elhagyni korábbi partnerét. Kapcsolataik ki is egészítették egymást: a férfi partnerek óriási hatással voltak intellektuális fejlődésükre, szellemi látószögük kitágulására, a Kowalski házaspár ráadásul a két nő megismerkedése előtt minden regényét közösen írta. Maria Dąbrowskának azonban a könyv tanúsága szerint az inspiráló testi-lelki szerelmi energia (a többes kapcsolatrendszerek angol terminusával élve: new relationship energy) hiányzott az életéből, Anna Kowalskának pedig az érzelmi ragaszkodás.

Fontos tényező volt még, hogy ez a különös kvartett négy ízig-vérig szellemi emberből állt. Kowalska férje, Jerzy Kowalski szakmáján belül is rendkívül műveltnek számító klasszikus filológus volt; Dąbrowska élettársa, Stanisław Stempowski pedig kultúraszervező, a lengyel és az ukrán nemzet megbékélésének tevékeny híve és – páholya feloszlatásáig – magasrangú szabadkőműves vezető. Kowalski még a háború idején, amikor két alkalommal is hosszabb ideig együtt kellett lakniuk, abszurd drámát írt négyesükről. Dąbrowska évtizedekig készülő, soha be nem fejezett nagyregényében örökítette meg Annát.4 Kowalska Szapphó című könyvében az idősödő költőnő alakját minden bizonnyal Mariáról mintázta; élete végén, már nagybetegen pedig Rés című kisregényében ábrázolja – heteroszexuális kapcsolatláncnak álcázva, egy férfi szemszögéből – a bonyolult kapcsolatrendszert.5 Chwedorczuk könyvéből Stanisław Stempowski (ill. fia, Jerzy Stempowski író és diplomata) hozzáállása, látószöge hiányzik egy kissé – már ha az ő feljegyzéseik fennmaradtak vagy hozzáférhetők.

A könyvből kiderül, hogy Kowalska és Dąbrowska csak egy fontos fordulópontnál kezdte el komolyan értelmezni kapcsolatát: akkor, amikor Kowalska várandós lett. Dąbrowska rendkívül fájdalmasan élte meg ezt a pillanatot. Nemcsak a féltékenység beszélt belőle (ami fontos tanulság lehet egy kapcsolati nyitással kacérkodó mai ember számára),6 hanem azt is tudta, hogy a gyermek megszületése szertefoszlatja a jövőjükről szőtt ábrándjaikat. A váratlan esemény kiváltotta érzelmek azonban katartikus hatásúak voltak: a megtisztulásnak része lett a szerelemről szőtt elmélkedés. Kowalska nem tett különbséget homoszexuális és heteroszexuális szerelem között (ahogy Chwedorczuk sem, aki egyébként egyszer sem nevezi az írónőket „biszexuálisnak” vagy „leszbikusnak”, mert általában az ember kapcsolatai érdeklik, semmi emberi nem idegen tőle). „Szerelem vagy van, vagy nincs” – írta 1946-ban Anna Kowalska ugyanazt, amit 2020-ban mémek, matricák és transzparensek hirdetnek: „Love is Love”.

Az „emberi”-be belefér az érzelmek egész skálája a rajongó, őrjöngésig fokozódó szerelemtől, a testi-lelki vágyakozástól a dühön, gyűlöleten, bántáson és megbántódáson át egészen a tehetetlen szomorúságig. A két erősen önkifejező, egyúttal különböző igényű és természetű ember kapcsolata ugyanis nem volt könnyű. Évekkel a két férfi halála után döntöttek csak az együttélés mellett, amely azonban – mint az várható volt – nem bizonyult sikeresnek. A Tulával (Kowalska lányával) alkotott hármas toxikusnak bizonyult, ám talán még nagyobb tét volt a függetlenség és az alkotás képességének megőrzése. A szerencsétlen két év után külön éltek ugyan, de együtt maradtak. Később Kowalska ápolta nagybeteg barátnőjét, rendezte Dąbrowska és Stempowski hagyatékát, hogy aztán hamarosan az ő teste is a betegség martalékává váljon. A könyv Kowalska halálával végződik, ám Chwedorczuk még a szimbolikus zárlat előtt ismerteti Tula tragikus sorsát. Ő volt a kapcsolati háló legnagyobb vesztese, ami szintén komoly emberi tanulság.

Figyelemreméltó még  a háttérben meghúzódó lengyel  történelem, amely olykor meghökkentő módon befolyásolja a hősök életét. Kowalska és Dąbrowska kapcsolatában például paradox módon az egyik legszebb időszak a varsói felkelés volt. A II. világháború nemcsak összehozta a négy embert, hanem a helyszíneket is meghatározta. A Kowalski házaspár lakóhelye 1944-ig Lwów (Lemberg, ma Lviv) volt, és itt ismerkedtek meg a másik párossal. A háború következményeként Sztálin nyugatra tolta Lengyelországot Európa térképén. Az elveszett Lwów értelmiségének jelentős része a romos Breslauba, vagyis Wrocławba került; Kowalskiék is ide költöztek a háború után, nem maradtak a még romosabb Varsóban, ahol a háború legnehezebb évét túlélték.

A könyvben többször, többektől elhangzik, hogy Anna Kowalska embernek sokkal érdekesebb volt, mint írónak. Számos kortársa, így Jarosław Iwaszkiewicz, Jerzy Andrzejewski vagy Czesław Miłosz is csodálta intellektusát, műveltségét, szellemi autonómiáját. Ez a megállapítás bizonyos mértékben immár Dąbrowskára is igaz: regényeinél és elbeszéléseinél ma érdekesebbek lehetnek személyes megnyilatkozásai, vagyis naplói és levelei, melyekből érdemes lenne magyarul is megjelentetni egy csokorravalót.

(Marginesy, Varsó, 2020)

1    Noce i dnie (1932–1934; később számtalan kiadást ért meg). Magyarul: Maria Dabrowska, Éjjelek és nappalok, ford. és az utószót írta Kerényi Grácia, Budapest, Európa, 1958.

2    Literacki ogień: spotkanie z  Sylwią Chwedorczuk (Irodalmi tűz: közönségtalálkozó Sylwia Chwedorczukkal), Teatr Łaźnia Nowa, Krakkó, 2020. szeptember 26.

3    Maria Dąbrowska,  Dzienniki 1945–1965, t.  1–4, wyd. Tadeusz Drewnowski,  Czytelnik, Warszawa, 1997; Dzienniki 1914–1945, t. 1–3, wyd. Tadeusz Drewnowski, Czytelnik, Warszawa, 1998–2000 (hétkötetes összkiadás); Anna  Kowalska,  Dzienniki 1927–1967, oprac.  Paweł Kądziela, wstęp: Julia Hartwig,  Wydawnictwo Iskry, Warszawa, 2008 (csaknem hatszáz oldalas válogatás, a kiváló költő, J. Hartwig előszavával).

4     Maria  Dąbrowska,  Przygody człowieka myślącego, oprac.  Ewa  Korzeniewska,  Czytelnik, Warszawa, 1970, 1972, 1975, 1987, 2010.

5      Anna  Kowalska,  Safona, Państwowy Instytut Wydawniczy, Warszawa, 1959.  Uő: Szczelina, Czytelnik, Warszawa, 1967 – magyarul uő: Rés, ford. és az utószót írta Fejér Irén, Budapest, Európa, 1970.

6      Korábban, amikor férje még élt, ill. amikor Stempowskival fizikai dimenziója is volt a kapcsolatuknak, Dąbrowska több másodlagos szerelmi viszonyt folytatott. Amikor viszont Kowalska a saját férjétől esett teherbe, Dąbrowska Anna Karenina megcsalt férjének szerepében tetszelgett. Ám az az önzetlen lény vesse rá az első követ, akinek az érem másik oldala soha nem okozott problémát.