Forgács Miklós Puruttyapánik (Ipoly menti népballada)

Andy Travin Johnson felvétele

Komor diszplék
Komor diszplék
Semmit sem üzennek
Szügyig vérben
Szügyig vérben
Pixelt nem teremnek
Vektort nem teremnek

Mű a remény
Mű a kétely
Porhanyós az enter
Bio vírus
Hejde szívós
Lájkolj türelemmel
Diszelj türelemmel

Fragmentumok
Meghitt tájban
Posztfaktikus bánat
Tényhomályok
Kopár tájban
Halálra szopnának
Halálba nyalnának

Jönnek a puruttyák
Jönnek újak s vének
Heges hemzsegés van
Horzsolt élvezés lesz

A síkok horpadnak
Mélyek tovább nyúlnak
Mennek a puruttyák
Mennek vének s újak

Anyám édesanyám, édesapám apám
Sebzett alfahímek uralják chatszobám
Sebzett alfahímek a karaktert ontják
Nyitogatják szívem digitális frontját

Felhő-alapúság világbéke-forma
Jámbor omegahím flow illatát ontja
Jámbor omegahím offlájn nagyon lazán
Apám, édesapám, édesanyám, anyám

Hadd szüljek már égre-földre
Digitális bennszülöttet
Hadd szüljek már vérre-rögre
Virtuális eget-földet

Édes-édes anyám-apám
Szülje meg mindenki magát
Vajúdja ki otthonmeleg
Saját apokalipszisát

Apám-anyám, édes-édes
Én már eleget böngésztem
Világfalu ez a bolygó
A zöngénk is zöngétlen

Hány puruttya fér egy fába?
Betonba mennyi önthető?
Billentyűfrász a monitorlátszat?
Hány darab sikoly az önerő?

Magam elől tűnjek
Magam elől tűnjek
Az ablakon bekopog a trend
Magamba térjek
Magamba térjek
Fesön odakint Fesön idebent

Mozdulatlan nomád leszek
Utammal fogyok
Utammal fogyok
Végtelenbe szorultam be
Az időm lopott
Az időm lopott

Ma estére
Ma estére
Tán a startup hozzánktéved
Jó reggelre
Jó reggelre
A napfény globális méreg

Az öntudat a hálózsákom
Kütyümen
Kütyümen
Applikálom a reményem
Kütyümön
Kütyümön

Reszket a memória
Rajtakapták
Magát nézi
Saját hasadtát

Implantátuma szabadság
Intelligens chip
Méretre szabták
Tükörben a vakság

Apámanyám, Anyámapám
Puruttyaéj szállt le reám
Én csak néztem, kezem tévedt
Neurózisom vétlenné lett
Vén puruttya száját tátja
Új puruttyáját okádja
Új puruttyából láva dől
Vén puruttyája benne fől
Lugnya kölykök megszületnek
Krómozott árnyként követnek
Minden olyan lugnya vágyat
Mi tűnik krómozott árnynak
Jött a hajnal, apgréd nem kell
A szemetet korán vesd el
Lugnyatermés puruttyaláz
Disztópiád szülői ház

Szimulált szél dudorássza
a négydében nyomtatott árva
kóbor puruttyák dalát:
Még a zárójel is hátat fordított nekünk
A felkiáltójel a pont mögött rejtőzködik
Kérdőjelnek adja ki magát a sorköz
Az idézőjelek csak magukkal törődnek
A kötőjel egyszerűen megszökött
A diakritika az elektronmikroszkóp alá költözött
Azt hittük terem a város
Azt hittük kéj a felfekvés
Azt hittük a test rég módosult
Azt hittük lélegzetünk a légköri viszony
Átokban virágzik a rozs
Vicsorog a tisztabúza
Lomha zab viharban táncol
Ideges az árpa az alkonyatban
Kukoricaterror fenyeget

Ha megpályáztad anyaöled
Valósítsd meg lombikod

Keresd meg hegyed és beszélj

Megjelent az Irodalmi Szemle 2019/1-es számában.

Forgács Miklós (1973, Léva)

Író, dramaturg, rendező.