Szénási Miklós versei

Irene Vrettou felvétele 

TALÁLT FOTÓ

A képen te vagy. Nagyerdő,
hetvenvalahány. Az a csinos nő
az anyád. Csak a fotópapíron
szürke minden, a kavics
a járdán sárga volt, és gesztenye
a homlokodba lógó,
házilag nyírott haj.
Műszálas ruhák, olcsó regények,
farmotoros buszok.
A rádióból lelkes, rossz zenék,
amikre mindig emlékezni fogsz.

Fogalmad sincs még róla,
mennyire hiányoznál,
ha nem szólítalak le
később.

AZOK AZ ÉVEK

Melltartó nélkül fürödtél
a strandon, ahova néha
kigurultunk az öreg Trabanttal.
A nád éles volt, a víz
hűvös, a fű gyéren lobogott.
Erre még sokáig emlékezni fogok.

TALÁN NEGYVEN PERCRE

Ez már egy másik évtized.
Fürdőruha, két kerek
és kemény mell, amilyen
csak a kamaszoknak jár.
Nedves álmok olyan fiúkról,
akik francia filmekben
szerepelnek. Szemük kék,
hullámos hajú, szőke
félistenek. Én barna vagyok
és sovány, tőletek talán
negyven percre lakom,

így gyakorlatilag
véletlenül sem találkozunk,
csak majd vagy négy-öt év
múlva, mikor egyre merészebben
tágítom a határokat és próbálok
minél több időt távol tölteni
a szülői háztól, mert egyre
pontosabban látom már,
milyen életet nem szeretnék.

Szénási Miklós (1967, Debrecen)

Író, költő, szerkesztő, újságíró.