Baranyai Dóra: Irodalom és szakrális építészet I.

Arnold Eszter felvétele

Toronypár

A román kori templomok két tornya
a védelmet jelképezi.
Azt jelenti: erődítmények vagyunk,
kard vagyunk, nyíl vagyunk,
és hegyünk az ég felé mutat.
Számomra: ketten vagyunk,
áttörhetetlenül védjük az apszis ereklyetartóiba
szétforgácsolt relikviáinkat.

Ahonnan jöttem, egyetlen tornya van
a neoklasszicista épületnek.
Ahogyan nagyanyám tanította,
az az egy torony navigált haza a tarlókról,
az az egy torony, melytől annyira féltem kiskoromban,
fluoreszkáló óra-tekintete alatt nőttem fel
és szoktam meg: az az egy torony bármerről látható,
bárhonnan hazavezet.

Ahová jöttem, egyetlen hatalmas tornya van
a gótikus katedrálisnak.
Puritán, súlyos, fehér, mint gyerekkorom meszelt óljai.
Megnyugtat, megszoktam már az egytornyúságot.

Varjú vagyok, aki beleköltözik.
Templomtorony, amely mögé
a hozzám zarándoklók
kétségbeesetten rejtik relikviáikat,
egyetlen torony vagyok, ne feledjétek,

az Árpád-kori templomok két tornya
a védelmet jelképezi.

Domplombe

Egy gótikus katedrális építése évszázadokig tart.
A középkorban kezdődik,
gyakran csak a romantika idejére sikerül befejezni.
A kölni dóm esetében sem történt másképp,
de teljességében nem csodálhatták sokáig:
csaknem hetven bombatalálat érte a második világháború alatt.
A legsúlyosabb sérüléseket az északi torony szenvedte:
nyolcvankét köbméter építőanyag robbant ki belőle,
félő volt, hogy összedől.

Így született a Domplombe:
a cizellált falba ékelődő dísztelen,
huszonhétezer téglából álló hasáb.
Fogtömés a beteg toronynak,
a válság sújtotta városnak jel-
szó vagy kép.

A kölni dómon, akárcsak rajtam,
meglátszik a háború. Karcolások,
becsapódások nyomai. A Domplombe-t
középkori motívumokkal lefedték,
de rólam lepattog a mészkő –
ingok. Nem találtam még huszonhétezer téglát,

ha dóm lennék, tudnám, mivel tömjem be a hézagokat.
Dóm leszek, amely újra felépül.

Baranyai Dóra (1999, Vágsellye)

Költő, jelenleg a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója.