Lukács Flóra versei
Borsos Zoltán: 02529 FAMOUS LAST WORDS
Betula pendula
Magról nevelt nyírfa,
az erdőtűz utáni talaj pionírja.
Gyökeret eresztesz.
Szentjánosbogarak suttognak
a fűrészes szegélyű leveleidnek,
rekedten préselik ki
perzselt szárnyuk alól a szavakat,
mikor a tojások héja megreped.
Korall
Sosem léptük át a Rubicont.
Ez a táj mélyen átszövi az emlékeinket,
a sziklás part, az árapály, a hínárerdő,
a hideg időablak.
Olyanná akartam válni, mint egy kétéltű állat,
a halak zavartnak tűntek,
mikor a láthatatlan látható lett.
Magad köré tekertél egy algadarabot,
közben engem néztél.
Úgy figyeltél, ahogy a vörös tengeri sünök soha.
Az odúba kapaszkodtál,
engedted, hogy ujjaim a neonnarancs,
máskor kékeslila bőrödhöz érjenek.
Mint egy öntudatos korall.
Csak a hosszúszárnyú bálnák hangjára
mozdultunk.
Kígyóbőr
A lekötözött szemű farkas megvakítja magát,
a rókák nyálukban érzik a félelem fémes ízét,
buddhista szerzetesek gyújtják fel magukat.
Nincs nyelve annak,
aki, mint kígyó a levedlett bőrt,
a nemét is maga mögött hagyta.
Az eső tudatmódosító viharfüggönyén át
láttam őket, akik nem voltak itt soha.
Lukács Flóra (1994, Miskolc)
Költő. Első kötete: Egy sanghaji hotel teraszán (versek, FISZ, 2021).