Pál Tamás verse

Marko Slavkovic verse

Amikor a test leszáll

I.

A test nem ismer magára,
ernyedő izmok egy éjszakai bárban,
lelke halott, néma
lovagja az őrületnek,
mellvértjén nyílméreg,
lándzsája nem elég erős, hadba nem
állhat, mégis legyőzne mindenkit,
rostélyán át egyszerű a világ,
elkapja fátylát egy bódult hölgynek,
meghalna a nemes szügyért,
hülye fasz.

II.

A test elhagyja otthonát,
menekül valaki elől,
nem hagyta élni, levegőt venni,
kilóg a nyelve a rohanástól
de szabad, szervei romlanak
szeme profán, okkal
engedi törni-zúzni a tavaszt
tudja, pompei-i lakos ő,
akire majd ráfekszik a láva,
most viszont él, izmait mutogatja
Stockholm-szindrómája
már nincs.

III.

Ezek lefutott körök,
testünk cserbenhagyása,
ígéreteinkkel adjuk el őt
az egyetlennek, szűnjön akarása,
csorogjon sötétje, infúzión álma
emeljük fel szívünket,
vigyük testünket a mélybe,
adjuk oda idegeneknek.

Kezük hideg, sárga a homlok fénye,
de vérük, mint a föld melege, átjár,
testhője az emlékezetnek.

Pál Tamás (1985, Csíkszereda)

Zenész, költő. Versei jelentek meg a Helikonban, Echinoxban, Újnautilusban, Agriában, a Szabadság című hetilap Tetőn rovatában, a Látóban és a Nappali menedékhelyen. Jelenleg az angliai Rugby városában él.