Géczi János versei

Borsos Zoltán: 02223 FAMOUS LAST WORDS

Meg

Az ágytakaróról folyt az árnyék,
és átitatta a szőnyeget.
Minden fényt magára vont a test,
mint mikor a világ születik
újjá. Kozmikus riadalom,
nemzeti hőbörgés, kifosztás
és tücsökcirpelés – a dolgok,
amelyek körbeveszik. S föláll
a versből itt a lovag, kilép
a hálószobából, s úgy fogja
a kezet, amely eléje nyúl
a küszöbnél, mint aki sosem
hitte, hogy létezik, és nem is
akarta, hogy a világ dolga-
iba belenyúljon. Fájt, ahogy
megérintették, de jó, hogy meg.

Eltörölték az őszt

Eltörölték az őszt, meghosszabbították
a telet. De Colentumtól Pirovácig
még járható a tenger, s a csónak mögött
legyezőként tárul a vízen a körszelet,
hogy legyen óntálca, mi a sziget alá
csúsztatható és megtartsa a horizont
fölött. A peremén visszatükrözhessen
egy tört darabnyi eget. A magasságba
emelje a szigetet, hol az örökzöld
nem fakul, és amely fölött a sóhajok
Jeruzsálem felé lúdcsapatban húznak.
A sziget este hat után már nem térben
áll, nem képezi meg körvonalát se fény,
se árnyék, hanem a végtelen aranya,
amely üres háttere az ikonoknak.

Géczi János (1954, Monostorpályi)

Író, költő, képzőművész, egyetemi oktató.