Anna Snegina versei Merva Attila fordításában

Marko Slavkovic felvétele

Titokzatos

A kivilágított Carlton szálló előtt állok
titokzatos mosollyal.
Vajon mit rejt a kézitáskám?
Kistükröt, kozmetikát, szájfényt,
Pierre Cardin márkájú ezüsttollat,
cigarettát, gyufát, mobiltelefont,
pénztárcát, a fotódat és más fotókat,
mentolos rágót, fogamzásgátlót,
verskötetet, mely teljesen összezavarja
a fejet és szívet.
A kivilágított Carlton szálló előtt állok,
titokzatos mosollyal.
Vajon mit rejt a szívem?

Tehetetlen

A bankok úgy állnak itt, akár a kések:
villogó pengék mosolyogva
üdvözlik a hörgő várost.
Az ablak mögött ülő hölgyikék sminkje
sajnálatra méltó.
Fiatal srác a biztonsági cégtől
szigorúan méreget.
102-es a számom.
Most a 98-as van soron.
Még van időm egy cigire rágyújtani,
mielőtt a pokolba küldöm ezt a bankot.
De itt tilos a dohányzás.

Szerelem a globalizáció idején

Lapozol bennem, akár egy katalógusban,
szépséges képek, mára – holnapra.
Egy-két nap múlva kidobsz a szemétkosárba.
Ám egyikünk sem érez semmit.

Az esőcseppeket kalapáccsal vered szét.
A te árad, az én értékem.
Megesik, hogy az árnyékomra lépsz:
ám egyikünk sem érez semmit.

Óvatosan vetkőztetsz ki a műanyagból,
és a megfelelő nyílást keresed rajtam.
Próbálod behelyezni a kreditkártyát.
Ám egyikünk sem érez semmit.

Szerelem a globalizáció idején II.

Adj egy pohár vizet,
vizet, és én kiöntöm.
A poharat az ujjlenyomataiddal
a szívemhez szorítom.
Csupán egy dalként szétrepedt jégtábla vagyunk.
Húsdarabok csupaszítják le álmaink.
Az arcod – holdmező
eggyé olvad a vérrel a kezemben.
Gyengéden nőttem, mint egy növény,
de húsból vagyok, a nap pedig elrontott.

A szemekben lévő víz édes,
a buborékok pezsegve köröznek.
És amikor a szemeim könnyezni kezdenek,
a városszéli gyerekek elengedik papírsárkányaikat.
A Coca-Cola eluralta a könnypiacot.
Ez minden.

1989 novembere

A forradalom vértelen volt.
Gyengéd. Bársonyos.
A lámpák kalapjai alatt
színtiszta hó
pontozta fehérre a világot.
Néha szavak csörögtek
akár a kulcs,
mely az Új Világ ajtaját nyitja.
Emlékszem:
A forradalom vértelen volt.
Ott álltam apámmal
és teljesen egyedül.
És azon az estén
mégis folyt vér.
Először.
A szív vadul ver.
A hátunk jéggé fagyva.
A szemünkbe könny tolul.
A politikusok hazudnak és hazudtak.
’89 novembere véres volt.

Szabadság

A demokrácia nevében
szabadságot hoznak:
letépik a láncokat a kezeinkről s lábainkról,
mosolyogva megveregetik vállainkat:
Kelj fel és járj, mondják,
és a fejekbe chipeket ültetnek.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/7-8-as lapszámában

Anna Snegina – Michal Habaj költő alteregója (1974, Pozsony)

Merva Attila (1978, Dunaszerdahely)

Műfordító, irodalomtörténész.