Arnold van Gennep (1873–1957) és Ruth Benedict (1887–1948) munkája egyaránt antropológiai klasszikus. De vajon érdemes-e elolvasni a könyveket csupán azért, mert klasszikusok? Aligha. Ám úgy gondolom, mindkét munka megérdemli az olvasók...
Nem az, hogy hangokkal dobálóztunk. Csak mintha
(mintha hangokkal dobálóztunk volna), mint ha
„Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben ne cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közűl, én velem sem cselekedtétek meg.”
(Máté evangéliuma, 25/45)
1.
Lázadó szerepek
December 31.
Az év utolsó napján a rádió a számítógép és az elektrotechnika dicsőségét zengi. Én tegnap ennek a dicsőségnek a jegyében buktam el. Egész nap a számítógépemmel...
Már jó ideje gondolta, hogy öngyilkos lesz, fölmászik a tizenkettedik emeletre, és zsupsz – aztán vége van a filmnek. Irtózott az öregségtől, főleg a lopakodó gonoszságától. Ahogy egy fog hull ki. Ahogy egy hajszál őszül meg. Ahogy öt...
A szinte egész nyarunkat kitöltő, s véget érni nem akaró lakásfelújítás ellensúlyozásaként elmentünk öt napra az alsó-ausztriai, Duna menti Kremsbe. Tavasszal, amikor Linz környékén jártunk egy tanácskozáson, s hazafelé jövet megálltunk itt...
A gyanútlan gondolkodás legendája / Regényrészlet
4
Elolvastam amit eddig írtam. Úgy éreztem, át kell tekintenem, hogyan alakul a történetem. Több, mint fél éve írom vallomásaimat, gyűlnek emlékeim állomásai...
Az ember megérzi, ha figyelik. Az állat is megérzi. Ha figyelsz egy kutyát, megváltozik a viselkedése. De a kutya képtelen önmagát megfigyelni. Önmagában tehát változatlan – önazonos – a viselkedése. Az ember, ha megfigyeli önmagát, a...
T. S. Eliotnak
„És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember
igaz és istenfélő vala, aki várta az Izrael vigasztalását.”
Lukács 2, 25–26
A nolai
1
Feltehetően nekem van a szűkebb Kárpát-medencében a legrendetlenebb könyv-táram. Egyszer ugyan nekiláttam – még Kassán – rendezni, de igen hamar fölhagytam a hiábavaló kísérlettel – nem ajándékozott meg a Teremtő a türelem...
December 5-től minden szerda délután négytől hatig nyitott szerkesztőségi fogadóórák a Café Nappaliban, a Pozsonyi Magyar Intézet székházában, a Védcölöp út 54. szám alatt.