Pillangók A pillangót feltűzni nem nagy ügy, és nem nagy távlat. A hímpor az ujjadra elmosódott szivárványt fest: látszik is, nem is, mint bokszkesztyűben a készülő ütés, sportban a gyülemlő szex. A pillangónak édes izzadságod cseppje, tested...
Kapu-zárás (Ballada’) Kapu zárási pánikomba megriattam, egy lápi kobra ügetet felím, aszittem, s egy mezei sas nízett a szirten. Ot sem voltak, díli bábok, s níztek: ó, szegíny, ki bántot – monták, s montam, ez meg az vót (szekeremre se...
Láttam a gondolatait, a bal szeme sarkában surrantak ki, suttogta a mellette fekvő fülébe, miközben érezte a hajából kiszabaduló ételszagkeveréket. Amikor a bélabányai úton a Csillinger-kapuhoz értek, a harangzúgás olyannyira felbosszantotta...
„El kellene indulnunk visszafelé…” (George. R. R. Martin) Nem méltó semmihez se semmi a dalok kihulltak az énekelt alól ha volt eszmény most levett vitorlával duzzadt héjjal folyón dinnyefolt Sodrása ármány árulja ki érti vásznát és zsinegét...
*** Kukorelly Endre: Keret és tükör Ma egy bolgár költő lépett fel a műsor keretében. Sárga trikója volt, abban lépett fel, meg egy kék nadrágban, a nejlonzacskóját pedig, amiben a dolgait tartotta, kipakolta az asztalra közvetlenül a mikrofon...
Az álnévhasználat egészen régi jelensége a magyar irodalomnak. Irodalmunk a névtelenségből alakult, s a szerzői név problémája már a kezdetektől összefonódott az álnévadás kérdéskörével. Ennek ellenére az elméleti-kritikai recepcióban...
Megjegyzések Németvárosi Attila A Gyula-meccsen mit keresek című szövegéhez (tanulmány) I. Az irodalomtörténet – és különösen az irodalomtörténet-írás – évek óta küzd annak antropológiai belátásával, hogy mitől és/vagy/akár miért szólnak...
(részletek) El- árulni – elárvulni: éket verek magunk közé. Ez a hegytető az egyetlen pont, az egyetlen magaslat, ahonnan a város nem önmagára tekint vissza tetszelegve, hanem valahová el… Eltekint önmagától. A hegy a városhoz tartozik, de...
Még egyszer egy vadnyugat Megint irány egy vadnyugat, magára húz a láthatár. Szabálytalan minden szabály, hiába keres az utad. Firkálj szépen a semmibe, az élet vad határvidék! Feledésre valló igék, szent vágta vár mindenkire. Utolsó párbajok...
Szeretnék belépni a Magyar Írószövetségbe, hogy magyarokat tudjak írni. Sokat és nagyot. Mert én egyedül a nagyot szeretem. Nem akarok senkivel egyenrangú lenni, mert egyetlen rangom az etnikai tavasz. Szájszervem szájba szülés. Mert ez a...
Hommage À Lingua Ignota feje tetejéről csüngő fürtös virágzat aránytalan csendélet semmilyen és giccses aranymetszés a mellei alatt egy vágás a völgyekért amelyben eltűnik vér sperma és arany egy a dombokért amik jelentéktelenek a térképeken...
(versek, Jász Attila fordításai) CSEND! Hó ropog a lábam alatt, azt mondja, halkabban. Tó jege csúszkál a csizmám alatt, azt suttogja, hallgass. Sár cuppog a cipőm alatt, azt üzeni, légy csendben, közeledik a tavasz. SZARKA Egy szarka ül a...
