Csendes Sirály Toll: Csend!; Szarka; Faanya; Anyáim; Tűz

(versek, Jász Attila fordításai)

CSEND!

Hó ropog a lábam alatt,
azt mondja, halkabban.

Tó jege csúszkál a csizmám alatt,
azt suttogja, hallgass.

Sár cuppog a cipőm alatt,
azt üzeni, légy csendben,

közeledik a tavasz.

SZARKA

Egy szarka ül a havas faágon,
karmai alól szóródik a porhó.

Leröppen a földre, kotorászik
a hóban. Nem talál ennivalót.

Fölröppen a fa tetejére. Nem
látja a Napot. Fölröppen az ég

szélére és ott vár. Várja, hogy
karmai alól lehulljon az összes hó.

Látni lehessen végre a Napot.
Visszaröppen a kertbe, az ágra.

Átsegített egy lelket odaátra.

FAANYA

Faanya nagyon-nagyon öreg már,
nem megy sehova, mindig csak ott áll.

Faanya menedéket ad,
bújj csak el szoknyája alatt.

Faanya alatt mindent lehet,
ölelhetsz, alhatsz, sírhatsz, nevetsz.

Öleld csak át mindig faanyát,
nyisd meg rá szíved vasajtaját.

Faanyának vastag a kérge,
hogy érezd saját sebezhetőséged.

Faanya ellenáll a tűznek,
faanya megvéd téged, ha űznek.

Tetejéről az égbe másznak a hangyák,
de szereti, ha békén hagyják.

Faanya egy öreg, bölcs nő,
ezért is olyan, mint egy bölcső.