Jaroslav Seifert – Tavaszi rondó
Arcod halvány, mint a hóvirág,
de rózsák illatát ontja szád.
A szerelem hangja monoton,
de mit kezdjek vele, amikor
Hudák Katalin versei
Az üzenet folytatása
az ösvény,
melyen naponta elhaladsz,
mellettem él.
nem leslek soha,
Duray Miklós – Tavasszá lett a telünk, ősszé vált a nyarunk
A tavasz előhírnöke a télutó, ezért talán nem véletlen, hogy a Prágai Tavasz, kissé sietősen, nehogy valaki idejekorán megállítsa, már a tél derekán, 1968. január 5-én kezdődött, a keményvonalú sztálinista...
A Prágai Tavasz és 1968 Európában
1968 tavasza új fejezetet nyitott a politika és a kultúra, de a mindennapok történetében is. Nem túlzás azt mondani, 1968 megváltoztatta a világot. Megváltoztatta Kelet-Közép-Európában, ahol a demagóg, dogmatikus politika kereteit feszegette...
Százdi Sztakó Zsolt versei
Cinikus kérdés
Ércbe hintve íme múltunk dicsősége,
satnyák nemzedéke, borulj le előtte!
Múlt dicsősége, jelen kopott csillogása,
így vagy te is nekik csupán hitvány mása.
Tóth Elemér versei
Szép béklyókban
Félek magamtól, félek tőled,
futnék hozzád, futnék előled.
Tőzsér Árpád – Történelmi pillanatok (2 x 68, negyven év múltán)
Negyven éve, hogy Németh István, a nemrég elhunyt, s méltatlanul agyonhallgatott vagy inkább ismeretlen pozsonyi költő megírta és megjelentette a Történelmi pillanat című furcsa kis „csendéletét”:
Koncsol László – Cseppben a tenger
(Csáky Pál Harmatos reggelek álmai című dokumentumregényéről)
A könyv némileg rejtett, belülre vitt alcíme: Dokumentumregény: egy tanító élete 1968-ban és utána. A tanító, Újváry László, a könyv hőse ma...
Pomogáts Béla – Kosztolányi méltósága
Amiről – a Kosztolányiról rendezett hagyományos tanácskozás bevezetőjeként – most beszélni szeretnék, kissé elfogódva mondom ezt, részben személyes jellegű. Tehát nem pusztán arra vállalkozom, hogy...
Gyüre Lajos – Az Új Magyar Museum
Adósságaink! Akár így is kezdhetném írásomat az „Új Magyar Museum”-mal kapcsolatban. Mert büntetnivaló módon elherdáljuk múltunk egy-egy darabját, a nem mindig jótékony feledés homályában hagyjuk eltűnni olyan...
Grendel Lajos – Magyar líra és epika a 20. században (24)
Juhász Ferenc (1928)
Maradiság és eredetiség viszonya még Nagy Lászlóénál is élesebben vetődik föl Juhász Ferenc művei kapcsán, az el(be)fogadásnak és elutasításának még szélsőségesebb...
Mécs László versei (a hagyatékból)
Pórasszony
Mezítelen lába visszeres
és melltelen és csupa csont,
sosem pihen s míg pénzt keres,
kiszívja gyermek, munka, gond.