„Fények vagyunk mind…” – Szabó Lőrinc-est II.
„Mindig csak lent, a kevésben, van a béke, a Sok” (Parzifál)
Az alapító tagok és kurátorok közül, akik részt vettek a 114. éve született Szabó Lőrinc emlékének szentelt nagyszabású rendezvényen, Széchenyi Ágnes irodalomtörténész és Gáborjáni Péter építész adott felvilágosítást a költő tárgyi és szellemi hagyatékáról.
Dr. Széchenyi Ágnes múltidéző beszédéből megtudtuk, a kiállított tárgyak mindegyike Szabó Lőrinc Volkmann utca 8. számú első emeleti könyvtárszobájából származik, ahová a költő 1935-ben költözött családjával. Íróasztaláról került üvegtárolókba többek között szemüvege, jegyzetfüzete, tagsági igazolványa a Magyar Írók Szövetségénél, mikroszkópja, verstöredékei, valamint portrék Wagnerről és Babitsról.
Különleges figyelem övezte Adalbert Stifter – – ausgewählte Werke in sieben Bänden című könyvének kiállított első kötetét, címoldalán Babits Mihály ajánlásával: „Szabó Lőrincnek emlékezésül 1919. Karácsonyán Babits Mihály.” és a Fény, fény, fény című, 1925 végén (1926 dátumozással!) megjelent verseskötet előkészítési anyagát.
Egy Szabó Lőrinc-portrémásolat szintén kiállításra került az esten, amely Rippl-Rónai József pasztellkép alkotásáról készült, Ropolyi Lajos emlékezése szerint 1922 körül. Eredetije Gáborjáni Szabó Réka tulajdonában van.
Lóci óriás lesz. – „Az egyik legnépszerűbb Szabó Lőrinc-vers, mely mindmáig nagy sikernek örvend a gyerekek körében, szavalóversenyek megunhatatlan darabja e költemény. De valóban csupán egy gyermekvers vagy több annál?” – kérdezte Barna László műsorvezető.
Babits-és-Wágner-portrék,-Alber (A képek nagyíthatók)
Erre kimerítő választ a vers elhangzása után (melyet Németh Kristóf előadásában hallgathattunk meg) Széchenyi Ágnes adott, aki a vers születéséről és körülményeiről beszélt. Gáborjáni Szabó Péter egyetemi tanár pedig, aki szintén Szabó-ági rokona a családnak, élvezetes történeteket, emlékeket osztott meg velünk nagyapjáról, a Szabó Lőrinc versekből ismert Kálmán bácsiról.
Kálmán bácsi
Kálmán bácsi, körszakállas magyar,
a nagybátyám. Négy gyerek, víg ricsaj
táncolta körűl. Süketnéma volt,
verset írt, és gyalog zarándokolt
Kossuthoz, Turinba. Szegényesenéltek,
de majdnem vadregényesen,
ő s a családja. Torka, nyelve nagy
kövekként tördelte a szavakat,
s mi ujjal a semmibe írtuk a
válaszunkat neki, vagy, este, ha
már sötét volt, a tenyerébe, és
bőrének szeme-esze, furcsa ész,
látta a láthatatlan betüket.
Bohém lélek, szerették, szeretett.
Nyomdász volt, s kertész. Csak magyar ruhát
hordott. Százszor tönkrement s talpra állt.
Homloka fény, szeme arany mosoly:
szerettem náluk lenni, mint sehol.
(A Tücsökzene 91. darabja mellett Az első külföld című versben említi meg Szabó Lőrinc Kálmán bácsit.) Gáborjáni Szabó Pétertől tudomást szereztünk arról is, hogy még a költő tanította őt latinra.
Ezt követően Hárs Ernő, Szabó Lőrinc egyik tanítványának, barátjának emlékezését láthattuk videóbejátszás formájában, aki sajnálatunkra háborús sérüléséből származó mozgási nehézségei miatt nem tudott személyesen részt venni az estén. Ő emlegette fel a Kertész József által felolvasott A földvári mólón című verset, amire Széchenyi Ágnes reagált. Az Ima a gyermekekért című vers is általa került bevezetésre, majd Simon Erzsébet előadásában hangzott el a költemény.
„Öröklődhet-e a világ rezdüléseire érzékeny, művészi lélek?” – tette fel az újabb kérdést Barna László tanár, s Szabó Lőrinc dédunokáinak, Barker Lucának és Barker Zsombornak hárfa-és gitárjátékát hallva, úgy érezhettük, igen.
Műsoruk a következő volt:
Luca (hárfa):
Bernard Andres: Ancolie (Harangláb)
Vladimir Rebikov: Strolling Musicians (Musiciens ambulants)
Jean Jacques Rousseau: Minuetine G Minor
Zsombor (gitár):
Silvius Leopold Weiss: Menuett
Robert de Visér: Sarabande
C. Machado: Modinha
Szabó Lőrincné kérdésemre felvilágosítást adott arról a rendezvényt követően, hogy a gyerekek immár öt éve tanulnak zenét.
Az emlékezéssel, képekkel, emlékkel megidézett költő születésnapjának szentelt estét végezetül maga Szabó Lőrinc zárta Tücsökzenéjének egyik darabjával, a Mi még? című versnek a hangfelvételével.
Ondrejčák Eszter
(A legfelső kép: Kabdebó Lóránt. Fényképezte: Kecskeméti Kálmán. Engedély: Kabdebó Lóránt, Kecskeméti Kálmán)