A nikkelezett szemmérték

85. Ünnepi Könyvhét és 13. Gyermekkönyvnapok

Az irodalom hierarchikus képződmény, legalábbis ez az érzésem támadt, amikor alsegédmunkási mivoltomban egy építésvezető mesterrel ültem le egy asztalhoz. Rám nézett szemüvege mögül, majd mosolyogva megkérdezte: „Mivel foglalkozol?” Elnyomtam egy bárgyú vigyort, azt feleltem: „Jelenleg egy pozsonyi lapnak tudósítok, ahol már ön is publikált.” Aláírva visszaadta a könyvet, elköszöntünk egymástól. A közelben lébecoltam még, a markomban tartottam ezt az élményt, szorongattam, mint egy kisgyerek a szöcskét. Aztán persze leírom, örüljön velem más is.

Később Tóth Kinga jött izgatottan. Talán a nagyszínpad (Nagyszínpad!, Nagy-szín-pad!, agy-szín-pad!) tette, esetleg a kiadóváltás volt a ludas a dologban, de megosztott velem mindenfélét, aminek a végén én neveletlenül még annyit sem válaszoltam, hogy gratulálok, illetőleg bólintottam azon kérdésére, hogy Alfonz ír-e a Szemlének. Vasárnap este öten aztán kifaroltak egy rozsdás John Deere-rel a túlburjánzott kertből, ahol a hercegprímás elsírta magát, és az évenkénti nyúlelütő versenyt is megrendezték, hogy végigszántsák, leplombálják a Könyvhetet túlélt érdeklődőket.

A hellók is megszaporodtak, dacára hallgatagságomnak. Patkány- és nyúlkarmok csikordultak a fémen, ami engem, aki ki-kijár gyufáért, és megnézi, hogy mennyit mutat a nikkelezett szemmérték, meglepetésként ért. Talán másnap, egy fickó húzott el mellettem, üdvözölve, gondoltam, mellettem elfér, majd az az érzésem támadt, hogy nem is nekem köszönt. Nem mertem megfordulni, leellenőrizni, tévedtem-e vagy sem. Miután hátramenetben kiálltak a masinával a garázsból, a vasárnap esti roham megerjedt emberei közül kiváltak a kíváncsiskodók, s a félig megvilágított terembe sereglettek. Ketten kuporogtunk az asztal mellett, amikor a sóbálvánnyá válás csapásától nem tartva, hátranéztem, ismételten hellóztak, mire köszöntem a költőnek.

Furcsa érzés volt, amikor megszólalt egy idős hölgy, miszerint „otrombán pösze” vagyok. Persze, nem ellenkeztem, hisz egy alsegédmunkásnak nem feladata ez. Mindenesetre a megannyi mesterember és hozzáértő szaki társaságában úgy tűnt, olvashatóra sikerült barkácsolnom a beszámolókat.

Fekete I. Alfonz