Jelentés a spájzból
A szlovákok már a spájzban vannak
22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Budapest, Millenáris, 2015. április 26.
A könyvfesztivál zárónapjához tartozott az a sajtótájékoztató, amelyben bejelentették a 2016-os könyvfesztivál szlovák díszvendégségét, és ennek kapcsán minden jelenlévő néhány mondatban nyilatkozott erről a helyzetről, és a szlovák és a magyar irodalom viszonyáról, a díszvendégséget illető kérdésekről. Érkezésemkor Miroslava Vallová (Irodalmi Információs Központ) szavait hallhatjuk, egy tolmács segítségével magyarul is. Vallová beszél az együttműködésről és kifejezi abbéli örömét, hogy az utóbbi években sok magyar író tett látogatást Szlovákiában, mint például Háy János, Tóth Krisztina és Vörös István. Hozzáteszi, hogy a jövő évi díszvendégeskedésnek lesznek mellékprogramjai, egyéb kulturális rendezvények, de természetesen a könyv lesz a főszerepben. Végül, reflektálva a beszélgetés címére (A szlovákok már a spájzban vannak), azt reméli, hogy a szlovákok jövőre már nem a spájzban, hanem a hálószobában lesznek. Ezután a Budapesti Szlovák Intézet igazgatója, Hushegyi Gábor szól néhány szót. Rendkívüli alkalomnak érzi, hogy Szlovákia lehet jövőre a díszvendég, mert az utóbbi időben eléggé lemaradtak e téren. Ő is megígéri, hogy különféle programokat szerveznek majd egész évben, valamint szorgalmazni fogják könyvek lefordítását, és nyitva állnak az egyévnyi munkára és az együttműködésre.
Most Esterházy Péteré a szó, aki mondandóját azzal kezdi, hogy leszögezi: „nem kakukktojásként vagyok itt”, hiszen bár elsősorban magvetős, de azután mindenképp kalligramos szerzőnek tartja magát, számos művét adta ki a Kalligram szlovákul. Beszél Magyarország arcairól, nevezetesen arról a poros arcról, amely nem kíváncsi a szomszédjaira, így alig is tudnak róluk valamit, pedig érdekük volna. Ezért fokozottan örül, mert úgy gondolja, épp ideje, hogy Szlovákia legyen a díszvendég, és ezáltal látszódjanak nemcsak a szlovák szerzők, hanem maga az ország is. A mellette ülő Pavel Vilikovský veszi át a szót, aki örül, hogy a Kalligramnak köszönhetően néhány könyve már megjelent magyarul. A szlovákok és magyarok hasonlóságáról beszél, akiknek a történelmi traumák ellenére közeli az észlelésük, a gondolkodásuk, még ha eltérő oldalon traumáznak is. Hogy egy személyesebb vonatkozást említsen, elmeséli, hogy ʼ64-ben, első külföldi látogatása idején, amelyet Pesten ejtett meg, a nyelvi akadályok ellenére is mennyire otthon érezte magát. Valamint náluk otthon, gyermekkora konyhájában annyira erős volt a magyar konyha hatása, hogy nevezhetné egyszerűen magyarnak azt a konyhát. Mivel a szlovák nemzet kisebb, talán jobban érzik a hasonlóságokat, de reméli, hogy az ehhez hasonló események, lehetőségek, majd segítenek nekik megszabadulni a provincializmus érzésétől.
Az utolsó előtti felszólaló, Kőrössi P. József, a Noran Kiadó képviseletében jelent meg a beszélgetésen. Mindig örül, ha egy szomszédos, kisebb nép mutatkozik be egy ilyen eseményen, ahogy annak is örült, amikor Románia volt a díszvendég. Mesél a kiadó ezzel kapcsolatos terveiről, a Modern Dekameron sorozatról, amelyet Réz Pál szerkeszt, és amely mindig egy-egy nemzet XX. századi novellairodalmából mutat válogatást, ennek keretein belül kerül terítékre jövőre Szlovákia, emellett pedig terveznek egy kortárs szlovák antológiát is. Végül, a rendezvény címére, valamint Vallová hálószobai reményeire reflektálva teszi fel viccesen a kérdést, hogy igen ám, de vajon ki lesz az ágyon, és ki lesz az ágy alatt? Az utolsóként szót kapó Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója mesél róla, hogy a fennálló viszonyok fényében ő tulajdonképpen remegő gyomorral javasolta, hogy Szlovákia legyen a díszvendég, azért is, mert ez egy kicsi ország, nincsenek világhírű írói, így nehéz munka, amelybe most belevágnak. De ő biztos benne, hogy helyesen fognak választani, és bár nehéz év lesz, de jó lesz itt jövőre.
A résztvevőket a házigazdák ezután a terem előtti jelképes spájz irányába (pogácsa, sajt, miegymás) invitálták. A jövő évi együttműködés pedig remélhetőleg legalább olyan kellemes ízt hagy majd a szánkban, mint a feltálalt pogácsa.
Nagy Hajnal Csilla