Költözz velem a Phoenix udvarba

Szörnyek és kevésbé szörnyűek – festmény- és fotókiállítás-megnyitó, Losonc, 2015. október 30.

Október harmincadika volt, és leszállt a köd Losoncon.

Bár az lényegesebb, hogy az új helyre költözött Phoenix könyvudvarban, pontosabban annak Galériájában nagyon tisztán kivehető volt minden a Pátria rádión már jó előre beharangozott Szörnyek és kevésbé szörnyűek névre keresztelt festmény- és fotókiállításon. Úgyhogy igyunk meg egy „velkam drinket”, és fáradjunk beljebb.

Az udvar a bejáratnál elhelyezett antikvár könyvek tömkelegével már önmagában is egy kulturális sokk (kizárólag a szó jó értelmében), a hangulatos megvilágítás és a barátságos fogadtatás, illetve a Galéria ablakain át jól kivehető festmények, fényképek és szobrok csak még hangulatosabbá tették az eseményt. Este hat után néhány perccel a közönség villámgyorsan kényelembe helyezte magát a műalkotások tengerében, aztán csend lett. Szászi Zoltán nyitóbeszédéből azonban hamar kiderült, hogy nincs szükség erre a katonai fegyelemre, mivel egy lazább hangvételű, fiatalos kiállítással van dolgunk. Ezt bizonyítandó Nagy Hajnal Csilla (akire majd még kitérünk) rá is zendített ukuleléjén Miért félünk az őrültektől? című szerzeményére.

Bár a hölgyeké az elsőbbség, mivel a két kiállító közül Csillag Lajos nem tudott részt venni a rendezvényen, úgy kívánta az illem, hogy őt „beszéljük ki először”. Csillag Lajos a fiatal felvidéki írók körét bővíti, azonban most mégis egy másik oldaláról mutatkozott be. Egy picit halvány, szürkés-kékes oldaláról, érdekesebbnél érdekesebb fotókkal, amelyek analóg gépekkel készültek. A kiállított képek elsősorban a távolba tekintést hangsúlyozzák a hosszú, egyenes utak segítségével. „Mátyusföldi gyerek ezt a hülye laposat éli meg”, magyarázta Szászi Zoltán a fotók „hegytelenségét”. Persze nem csak a csendélet és a kietlen táj illetve a ház körüli rozsdás dolgok jelennek meg Csillag Lajos képein, hanem akár a nagyváros is, a Keleti pályaudvar, sajátos szürke árnyalatban, amelyen az emberek mégis jelentéktelennek tűnnek. Ami biztos, hogy nem kell általánosítani, mert még ha a mostani válogatás szürkébbre is sikerült, van nagyon sok színesebb fotója is, amelyeket érdemes megtekinteni, például itt: https://amenekuloroka.wordpress.com/, ahol többek között novellákat is olvashatunk tőle. Külön említést érdemel még az esemény plakátja is, amely szintén Csillag Lajos munkája!

Az est folytatása Gužák Klaudiáé volt, vagyis a szörnyeié. Ekkor kapott igazán értelmet a rendezvény címe. Megtudtuk, hogy Szászi Zoltánra ébredéskor a fiatal művésznő rajza figyel. „A szörny megeszi önmagát meg a tükörképét és jól van, fel kell kelni.” Gužák Klaudia képei a Galériában is mindenhonnan figyeltek minket. A kiállított egyéb festmények és rajzok között először elveszett a tekintetem, hiszen a helyiség minden egyes négyzetcentiméterén valamilyen műalkotás található és reménytelennek gondoltam, hogy megtaláljam az éppen aktuálisat, de aztán hamar elillant minden kétségem. Olyan alkotások ezek, amelyek annyira egyediek, hogy azonnal tudjuk, kitől származnak. Nemcsak a témájuk, tehát a szörnyek és egyéb groteszk lények miatt, hanem már az anyagból adódóan, amelyre festették, rajzolták őket. Kartonpapírtól kezdve az egyszerű csomagolópapírokon át a foltos rajzlapokig mindenhol egy- és sokszemű szörnyek díszelegtek. Ha általánosítanánk, azt mondhatnánk, hogy mind rémisztő lények akarnak lenni, de nem így van. Ahogy a híres rendező, Tim Burton karaktereinél, Gužák Klaudia rajzainál is érezhető ezeknek a teremtményeknek a kettőssége, és a képek nézegetésénél nem tölti el az embert a félelem, sokkal inkább a csodálat. Gužák Klaudia egyébként Csillag Lajoshoz hasonlóan szintén alkot, ír, zsugorít – fülbevalókat, ékszereket készít, amelyek most szintén a kiállítás részét képezték és amelyek legalább olyan elvontak, mint a rajzai. Aki tehát vonzódik az egyszemű szörnyekhez, meg az is, aki nem, okvetlen látogassa meg a Rókaló (https://www.facebook.com/Rókaló-342527669263572/) névre keresztelt oldalát, ahonnan meg is tudja vásárolni ezeket az alkotásokat.

A kiállítás hivatalos részének lezárása Nagy Hajnal Csilla kezében volt, aki hasonlóan a kezdéshez, most is néhány saját szerzeményét, köztük egy exkluzív dalpremiert adott elő. Nagy Hajnal Csilláról azt kell tudni, hogy a két kiállítóhoz hasonlóan szintén ír (milyen meglepő!), dalol, meg alkot mindenfélét. Az előadása egyszerű és pont ezért nagyszerű, szimpla ukulelés játékkal és „ártatlan” hangjával fülbemászó dallamokat alkot, amiből csak a szöveg iróniája zökkent ki minket egy pillanatra. Többször hallottam már ezeket a szerzeményeket, és az a hátborzongató bennük, hogy valahogy mindig máshogy hangzanak, nincs két egyforma előadásuk. Három angol nyelvű, saját szerzeményű nótát hallhattunk, mielőtt jött volna a premier, a Költözz velem az Ikeába, ami kerekké tette az estét, és amiről megtudtuk, hogy szövegét egy, az Ikeában töltött, véget nem érő vásárlás szülte. A közönség kuncogása egyértelművé tette a premier sikerét.

Egészében véve egy nagyon tartalmas, fiatalos eseményt élhettünk át, amelyről láthatóan senkinek sem volt kedve korán hazatérni. A „szerzőhármas” egyébként nem először jelenik meg együtt, az érdeklődők többek között az Irodalmi Szemle júniusi pozsonyi bemutatóján is találkozhattak már velük és biztosra veszem, hogy a jövőben még több ilyen eseményen láthatjuk majd őket. Ha máshol nem is, a losonci Phoenix Könyvudvarban biztosan, hiszen már jó néhány sikeres kulturális eseményt tudhat a hely maga mögött, amelyek sora a közeljövőben is folytatódik. Ez itt a reklám helye! Az érdeklődők a helyszínen megtekinthetik, valamint az „amíg a készlet tart” címszó alatt megvásárolhatják Csillag Lajos fényképeit, Gužák Klaudia rajzait, illetve Nagy Hajnal Csilla palackba zárt dalait, megannyi más környékbeli művész alkotásával együtt. Aki Losoncon jár, az okvetlen tegyen egy kis kiruccanást ide, garantálom, hogy nem fogja megbánni!

Breštianský Tamás