Egy esős piaci nap
87. Ünnepi Könyvhét és 15. Gyermekkönyvnapok, 1. nap, 2016/6/10
Úgy kellene lennie, hogy délelőtt cikket írok, délután pedig kimegyek a Vörösmarty térre, de egyrészt lassabban íródik a cikk, mint ahogy szeretném, másrészt elkezd szakadni az eső, mire elindulnék. És bár a fiatalság, a fesztiválozás és a nyári eső így együtt több mint romantikus, bőrig ázva üldögélni, illetve a helyszínek között rohangálni késő estig a várhatóan tíz fokot zuhanó hőmérséklet mellett nem túl egészséges, meg nem is igazán kellemes.
És hiába szeretem a Könyvhetet, nincs is értelme nagy viharban a standoknál kószálni, mert a kiadók dolgozói és fáradhatatlan önkéntesei amúgy is pakolnak, vagy legalábbis ponyvával takarják le a Vörösmarty térre kicipelt könyveiket, és mindenki menedéket keres, a szombat délutáni nézelődésnek, a kedélyes beszélgetéseknek tehát lőttek. Szóval akkor most induljak, vagy ne induljak? Mert programok így is lesznek, egészen késő estig, nekem meg tudósítanom kell, és meg is beszéltem néhány barátommal, hogy találkozunk. De most komolyan, odakint szakad az eső, az albérleti szobám meg kivételesen nem ázott be, szóval itthon maradni kétségkívül kényelmesebb, és hála a Facebooknak, az íróasztalomnál maradva is követhetem a vásári forgatag és a júniusi monszun találkozását.
Amikor úgy tűnik, hogy végre eláll, összeszedem magam és elindulok. „Ennek a Károlynak kilométerhiánya van”, mondja a folyosó végén lakó nyugdíjas néni a másik kettőnek, és hiába vágok vissza neki, hogy a tudósítás is munka, nem nagyon hisz nekem. Már délelőtt is megkaptam, hogy folyton csavargok, pedig akkor éppen csak a sarki boltba ugrottam le kenyeret venni. Szóval elindulok, és persze éppen akkor kezd el megint esni. A délutánt a Margó Fesztivállal indítom, a Petőfi Irodalmi Múzeumban Závada Pál tölti meg a dísztermet és a szomszédos kisebbiket is. Ahogy az a PIM-ben gyakran előfordul, nincs elég szék, nekem például az elején csak a folyosón jut hely, ott meg akkora a jövés-menés, hogy nehéz a kivetítőre figyelni.
Závada legújabb, Egy piaci nap című könyvének dialógusaiból Hegedűs D. Géza és maga a szerző csinál nekünk felolvasószínházat, hogy aztán kibeszéljék a hallottakat. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent regény arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi készteti az egyébként jóravaló és törvénytisztelő állampolgárokat lincselések, rablógyilkosságok elkövetésére. Keveset hallunk arról, hogy 1946-ban, tehát a második világháború után is voltak pogromok Magyarországon. Nehéz felfogni és feldolgozni, hogy sokan a holokauszt szörnyűségei után is üldözték, megverték, kivégezték és kirabolták a haláltáborokból menekült szomszédjaikat, falubelijeiket.
Mivel az antiszemitizmus nem a háborúval kezdődött, megérthetjük azt is, hogy nem ért véget a háborúval. A kirekesztő eszmékkel már a holokauszt előtt is szimpatizált a polgárság jelentős része, a nincstelen, éhező és indulatos csőcseléket pedig könnyű volt a zsidóság ellen hergelni, és még a törvények is megfosztották bizonyos jogaiktól az emberek egy csoportját vallásuk vagy származásuk alapján. A törvények pedig sok esetben köszönőviszonyban sincsenek az igazsággal és a szolidaritással. Az antiszemitizmus ráadásul „öröklődik” is: a gyerekek, unokák figyelik a szülők, nagyszülők gesztusait, hangsúlyait, reakcióit, és sok esetben átveszik a világnézetüket.
Azon különösebben nem kell csodálkoznunk, hogy Závada ezzel a témával állt elő, hiszen korábbi regényeinek írásakor is ez a problémakör foglalkoztatta. Bár azt mondja, tanulság nincs, és üzenni, figyelmeztetni sem akar, azt azért megjegyzi, hogy a különböző történelmi korok és a jelen között találhatunk párhuzamokat. Závadát és Hegedűs D. Gézát Darvasi László és beszélgetőtársa, Vojnich Erzsébet festőművész váltja a színpadon, én pedig egy rövid levegőzés után besurranok a díszterembe, hogy közelebbről követhessem az eseményeket. Darvasi sem először kalauzolja a múltba olvasóit, őt viszont a fantázia szabadon eresztésében segíti az időbeli távolság.
Taligás című regénye szintén a Magvetőnél jelent meg, és a 18. századi boszorkányperek idejében játszódik. A szorongás és a szenvedély regénye, ahogy a kiadó hirdeti, egy Bécsből induló és Szegeden végződő utazás regénye, egyben egy krimibe illő nyomozásé és egy viharos szerelemé. Ahogy az 1946-os pogromokról sem tudunk sokat, az 1728-as perek is az elhallgatás homályába vesznek, és az utóbbiak feltárását az azóta eltelt közel háromszáz év sem segíti. Mindenesetre Darvasi is talál párhuzamot a jelennel, a török uralom megszűnésével ugyanis történt egy rendszerváltás, és érkeztek migránsok is: nyugatról a németek, délről a szerbek.
És hogy az előző könyvbemutatóval egy újabb kapcsolódási pont is legyen, éltek a városban zsidók is, bár csak egyetlen család, mivel az izraelitákat nem sokkal korábban kitiltották a szabad királyi városokból. Az egyik felolvasott szövegrészlet alapján ugyanolyan masszív antiszemitizmus jellemezte azt a kort, mint a Závada által kutatott éveket. Vojnich szerint durva és kegyetlen a szöveg, Darvasi viszont úgy érzi, egyszerűen csak korhű, a boszorkányokkal szemben megfogalmazott sötét, mégis költői vádakkal, az embertelen kínzások részletes leírásával és a trágárságokkal együtt.
A beszélgetések után átsétálok a Vörösmarty térre, ahol lassan véget ér a szombat délután, és nemsokára kezdődik a szombat este. Némelyik kiadó standjánál kígyóznak a dedikáltatásra váró sorok, másoknál pedig szinte karneváli a hangulat. A szombat estét nálam a Fiatal Írók Szövetsége nyeri, amiért ráadásul nem is kell túl sokat tennie: néhány üveg borra van csak szükség, meg egy kis zenére. Persze elképzelhető, hogy hiányérzetünk lenne, ha nem jelennének meg a hangerőt sokalló rendőrök, később pedig ne kezdene újra zuhogni az eső, elmosva az ígéretesen induló estét. De a Könyvhét és június már csak ilyen.
Szarka Károly
Fotók: A szerző felvételei