Hutvágner Éva: Irodalom és hang II.

Sven Beyersdorffn felvétele

A mester tréninget tartott. Színészmesterség hat. Elhelyezkedtünk lazán a teremben. Csukott szemmell kellett hallgatnunk. A mester szerette, ha komolyan veszik minden szavát.

Kétféle félelem van. Az egyik a kidolgozott és mély, a másik az ötletszerű és hirtelen. A bohócoktól, a furcsa zajoktól, a vértől, a pókoktól, medvétől vagy a bélféregtől való félelem lényegtelen. Ne használjátok, mondta a mester. A riadalom fent húz össze, a légcső és a rekeszizom közt, az igazi, mély félelem a gyomor alsó területéről indul, meghúzza a záróizmokat, jelentkezik a gyomor belső területén, az alhason, a combokon, majd egyszerre robban szét a testben. Könnyű megismerni, nehéz kiváltani. Kis gyakorlással viszont beindítható vele bármilyen reakció, remegés, sírás, ami épp kell.

Kidolgoztam két félelmet, amit a következő órán hisztérikus roham előidézésére fogok használni.

Az első. Egy hangyaboly felemel, centiről centire vonszol tizezred magával. Már a nappaliban járnak velem, lassan elhaladunk a kanapé mellett. Irtózok, oldalra nézek, csápokat látok és lábakat. Egy pillanatig elgondolkozok rajta, hogy meghaltam, és csak a tetememet viszik. A félelmemben reggel van, hat körül, és ahogy az állólámpát súrolom a lábammal, tehát a konyha körül járunk, még gyorsan kiszámolom, hogy két szundi is belefér, mielőtt az ajtóhoz érünk ezzel a sebességgel. A nagy számolgatásban nem veszem észre, hogy elkezdtek széthordani.

A második szerelmi téma, háztartási szex, vasárnap délelőtt, az a „lepedőt elfelejtettem kicserélni az előző héten, ezután majd a kávét is oda kéne rakni, vajon mérgező a szúnyogirtó, ha folyton használjuk, basszus elfelejtettem válaszolni anyám levelére”– típusú, lötyögős kis együttlét. Ebben éppen arra gondolok, hogy vajon a férjem is látja-e, hogy a gyerek olyan kimondott sátánfattyatekintettel néz a tűzhelyre, de mielőtt fejben elérnék a lazán úszkáló szavak közt a gondolat végére, jön az orgazmus.

A mester látta a sírásom, megdicsért Azt mondta, lehetne jobb. Megint körbeültünk. Ő nem tartja magát színésznek, inkább filozófusnak, vagy lelki vezetőnek, még inkább lelki segtőnek, mert fontosnak tartja a gondolkodást és a kritikus hozzáállást a világhoz, aztán hosszabb előadást tartott arról, hogy Francis Bacon csirkefagyasztásban halt meg, Krüszipposz a saját viccén nevetett és megfulladt, Descartes nem bírta a korán kelést, de erőltette, a hedonista Julien Offray de la Mettrie pedig belefulladt a szarvasgomba-evésbe. Nagyszerű életek, lényeges halálok.

Más oldalról ott van a nagybátyám, gondoltam, aki húsz évvel ezelőtt kifejtette, hogy nem érti, mit szenvedünk a nővéremmel, a nagyvárosban rossz a levegő, gyakori az erőszak, nyugodtan dolgozhatnánk az ő boltjában is a faluban – majd eltelt húsz év, és megismételte ugyanezt a mondatot. Nekünk ugyanolyan a szemünk és a hajunk. Hasonlítunk. Éreztem, ahogy remegni kezd a gyomrom. Mbámm, mondta a vérem a fülemben.

Hutvágner Éva (1988, Dunaújváros)

Író, bábtörténész, első regénye Örök front címen jelent meg 2017-ben a Kalligramnál.