Dékány Niki versei
Mandy Kerr felvétele
Szilvaíz
Lehullott az utolsó függöny-falevél is
a nyárt temető karneválon
A színek bandája játszott feslett nőknek,
mikor a szeptember stricijei megjelentek
Közéjük keveredtünk, szilvával etettek,
melytől megrészegülten estem beléd,
ahogy tizenöt éve, gyermekként,
egy kocsma hátsó udvarán
a levelekkel takart szennygödörbe
Te épp akkor pillantottál félre,
s már mint túlérett gyümölcsöt,
mely rég leesett a fáról,
próbáltál felszedni, későn
Vére már lekvárként folyt bele ereinkbe,
eltelítette nyelvünk árkait pillanatok alatt,
örökre elzárva ízlelőbimbóinkat,
s összeragadt ajkainkkal
már nem tudtuk többé egymást becézni
Majd évekig csak nézegettél
mint egy kirakatban
az inget, amit rád szabtak,
de már sohase próbálod fel
Mert te csak ünnepekkor hordasz fehéret
Fekete a te világod s én tőle feketéllek
Nem húzhatsz fel ágyadra többé fehér lepedőket,
mert a nyomaid eltűnnek,
s az íz a számban megrohadt azóta,
hogy a szeptember stricijei megkínáltak vele
egy nyárt temető karneválon,
mikor a színek bandája előtt
lehullt az utolsó függöny-falevél is
Sirályok versenye
Már épp a híd közepén álltam, mikor megüzentem,
mégse gyere értem.
Este volt, s könnyű, tervekkel teli bőröndöm rémületében
megnehezült a lámpák kereszttüzében.
Súlya tekintetem egészen lehúzta.
Ekkor lettem a sirályok különös versenyének tanúja.
Pörögve ereszkedtek le a Duna vizén,
a híd árnyéka által kettészelt folyó vonala volt a cél
mely mintha két külön dimenzióra
osztotta volna a teret, jóra és rosszra.
Az árnyék széléhez érve visszaszálltak a rajthoz,
mintha attól félnének,
a sötét őket is némává avatja.
És az ismétlődő fordulók alakzataiból
egyszer csak a te vonásaid kezdtek kirajzolódni.
Mint amikor a csillagok rendszerében kerestem halott anyám arcát
aznap, amikor elmondták a hírt.
Ahogy őket nézve látlak,
mintha éles sikolyaik több helyen is felszakítanák a számat.
Ezekbe a barázdákba potyogtatják aztán mocskaikat,
melyeket, mint elültetett magokat,
a haragom táplál, melyet irántad érzek.
Legszívesebben sikítanék, de csak állok és sirályokat nézek.
Némán tátogva tanulom hangjukat.
Én nem akarok versenyezni senkivel,
ez itt amúgy is egy gyors folyású szakasz.
Megjelent az Irodalmi Szemle 2018/6-os számában.
Dékány Niki (1991, Párkány)
Színész, slammer.