Hevesi Judit: Berlin 1.

Hogy Berlinbe kellene menni, azt régóta tudom, nem sok időt töltöttem ott, azt is jó régen, ha van második otthnom, az Frankfurt: az első nagy szerelem, az első szex (rémbénázás egy vízágyon), később meg már mindig a könyvvásárok. De most valahogy nagyon hirtelen döntöttem, az utazás kíváncsiság és felfedezési vágy, de menekülés is egyben, Ruth Klügrrel szólva a menekülés az egyetlen biztos pont annak, aki már akkor útnak indul, ha ideges lesz, nem pedig csak akkor, ha veszélyt érez, aki épp olyan könnyen ejt el és tör össze poharat, tányért és szerelmi viszonyt. Valahogy ezt magyaráztam R-nek is a Duna-parton még tegnap éjjel, pontosabban magyaráztam volna, ha a kutyáink nem szedték volna darabjaira a Valyo Kikötőt. Persze aludni semmitse tudtam, pakolni hajnalban kellett, mert Borára (11 hónapos border collie) azonnal rájön a hasmenés, amint meglátja a kisbőröndöt, tudja, hogy abba bizony ketten nem férünk be. A pótmamája, D. mindent megtesz mindkettőnk lelki békéjéért, emberfeletti munka, és ő még mindig tűri. Szóval van egy túlélőcsomagom, amit rendszeresen otthon felejtek, pedig anélkül sajnos sehovase indulhatok (gyógyszer). Úgyhogy a város egyik széléről elvittem a kutyát pont a másik szélére (számos érzelmi zsaroló, sértödött pillantásától kísérve), és már éppen hazaértem volna a túlélőkészletért, amikoris D. szólt, hogy a kutya cuccai közt felejtettem a kulcsom, tehát vissza a másik végébe, ekkor már taxival a kulcsért és eddigre fejfájáscsillapítóért (tényleg nagyon kösz mindent, D.!) majd az egyikbe vissza és onnan a reptérre, el is szállt egy fél fizetés és az idő, mikor is 11.15-ös kapuzárásra végül 11.13-kor beestem. A repülő fele Guns ‘r’ Roses koncertre megy, én most egy jó alvással is beérem. És először van az, hogy tényleg nincsen semmiféle terv, amiből különben mindig van egy A és egy B is, a menekülésre, csak azt tudom, mi az, amire gondolni most kicsit nem akarok, hogy nem akarok most jelentőséget tulajdonítani semminek és senkinek, és már dühöngeni kezdenék, hogy van neki, mikor épp megkérnek a repülőn, hogy jegyezzem meg, hol található a hozzám legközelebbi vészkijárat. A menekvő gondolatok csodálatos kakofóniája! És most repülő üzemmódba kapcsolok.

Fotó: Kaszás Tamás, divany.hu

Hevesi Judit (1990, Hódmezővásárhely)

Költő, fordító. Budapesten él, a Corvina Kiadó szerkesztője. Első kötete Hálátlanok búcsúja, a második pedig Holnap ne gyere címmel jelent meg a Magvető kiadónál.